Orvosi vészhelyzet minden hatszázadik repülőúton

Egy új tanulmányban kiszámolták, hogy körülbelül minden hatszázadik repülőút alkalmával fordul elő orvosi vészhelyzet.

Naponta történnek orvosi vészhelyzetek a személyszállító repülőgépeken, és a levegőben történt incidensek közel felében az utasok soraiban ülő orvosok nyújtanak segítséget a bajbajutottaknak, derült ki egy új tanulmányból.

A kutatás keretében összesen öt légitársaság mintegy 12 ezer repülőjáratának orvosi vészhelyzetét elemezték ki a Pittsburghi Egyetem kutatói, és megállapították, hogy pontosan minden 604. repülőút alkalmával állt elő valamilyen egészségügyi sürgősségi helyzet, de csak az esetek 7,3 százalékában kellett megszakítani a repülőutat, és az eredeti célállomástól eltérő városban leszállni.

A levegőben bekövetkezett leggyakoribb vészhelyzetnek a szédülés, vagy az ájulás bizonyult, ezeket követte a légzésprobléma, az émelygés és a hányás, valamint a szívproblémák. A kutatásban előforduló beteg utasok életkora a kéthetestől egészen a százévesig terjedt. „A légi egészségügyi vészhelyzetek zömét egy egyszerű fedélzeti orvosi táskával el lehet hárítani, és sok esetben tartózkodik a repülők fedélzetén egy egészségügyi szakellátó. Minden egyes vizsgált szituációban történt egyfajta rádión keresztüli konzultáció a speciális, légi vészhelyzetekben jártas, orvosi ellátásra szakosodott földi személyzettel” – mondta Dr. Christian Martin-Gill, a Pittsburghi Egyetem Orvosi Karának docense, a tanulmány szerzője.

A beteg utasok többsége még a repülőút során jobban lett a kezelés hatására, egynegyedüket a tervezett landolást követően kórházba szállították, akik közül 9 százalékot tartottak benn további megfigyelésre, vagy kezelésre, és mindössze 0,3 százalékuk vesztette életét akár a repülő fedélzetén, akár a kórházba szállítást követően. A tanulmányból továbbá az is kiderült, hogy az esetek 48 százalékában az utasok soraiban ülő orvosok nyújtottak segítséget a bajba jutott utastársukon. A tanulmány teljes terjedelmében a New England Journal of Medicine című orvostudományi szakfolyóiratban jelent meg.