A barlangrajzokból kiderült, hogyan rajzolt az ősember

A legfrissebb kutatások szerint a barlangrajzok nem az ősember környezetét ábrázolják, hanem a rituálék során, tudatmódosult állapotban „látott” képeket.

Az ősember barlangrajzai, melyekről azt hittük, hogy az akkori környezetet ábrázolják, valójában kábítószeres hallucinációkat mutatnak – állítják japán kutatók, miután hasonlóságokat fedeztek fel az évezredes alkotások és a tudatmódosító szert használó mai emberek munkái között. A Tom Froese, Alexander Woodward és Takashi Ikegami alkotta szakértői trió azt is állítja, hogy az ősemberek tudatosan keresték a megfelelő növényeket, hogy más színben lássák a világot. Az Adaptive Behavior című szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint az emberi agy kémiai reakciók miatt hajlamos bizonyos minták látására módosult tudatállapotban.

A 40 ezer éves múltra visszatekintő barlangrajzok mindenhol ugyanolyan motívumokat mutatnak helyre és környezetre való tekintet nélkül. „A bizonyos geometriai mintázatok előfordulásának gyakorisága a szimbolikus anyagi kultúrában fajunk megjelenésétől kezdve mostanáig hasonló jellemzőket mutat, amit a biológiailag meghatározott hallucinációs tapasztalat magyarázhat meg” – állítják a kutatók. A munkálatok során Froese és kollégái korábbi értekezések eredményeit elemezték újra, melyek különböző kultúrák őslakosainak droghasználatát térképezték föl. Kiderült, hogy a jellegzetes alakzatok úgynevezett neurális minták, amelyek az emberi agy szerkezetére hasonlítanak, és Turing-instabilitás néven is ismertek.

A kutatók úgy vélik, hogy az ősemberek szándékosan kerestek olyan növényeket, amelyek „spirituális helyre” kalauzolták őket. Az ekkor készült rajzok magasabb szintű lényeggel és jelentéssel lehettek felruházva, mint a többi – éppen ezért ideális eszköznek bizonyultak a rituálékhoz. „Feltételezésünk szerint az önfenntartó dinamika adhat magyarázatot arra, hogy a geometrikus hallucinációkat a többi jelenségnél lényegesebbnek érzékelték, miközben a háttérben meghúzódó idegrendszeri működés a képzeletbeli jelentéstársítás segítését szolgálta, tekintet nélkül a közvetlen környezetre” – állítják a tudósok. „A neurofenomenológia jelenleg nem elég fejlett ahhoz, hogy megállapítsa ezen tapasztalatok pontos tartalmát” – tették hozzá.