Anorexia és autizmus: nem állnak távol egymástól?

A két állapot bizonyos tulajdonságok – például a merevség, az énközpontúság, illetve a részletek iránti vonzalom tekintetében – nagyon hasonló egymáshoz.

A vizsgálat során 66 anorexiás lányt vetettek össze nagyjából 1600 egészségesen étkezővel, és a megfigyelés során olyan kérdőíveket használtak fel a szakemberek, melyek eredetileg az autista gyerekek személyiségtípusainak feltérképezéséül szolgáltak.

Az eredmények azt mutatták, hogy az anorexiás lányok nagyobb érdeklődést mutattak a rendszerek és rendbe szedett dolgok iránt, ugyanakkor kevésbé tűntek empatikusnak, melyek mind hasonlóan jellemzőek az autista személyekre is. Úgy tűnik tehát, hogy a két állapot bizonyos tulajdonságok – például a merevség, az énközpontúság, illetve a részletek iránti vonzalom tekintetében – nagyon hasonló egymáshoz.

Amint arról a Molecular Autism című lapban közzétett kutatást vezető Simon Baron-Cohen, a Cambridge-i Egyetem professzora beszámolt, az anorexiára hagyományosan úgy tekintenek a szakemberek, mint étkezési zavarra, ami érthető is, hiszen a kezelés során elsősorban arra kell fókuszálni, hogy az érintetteknél megszűnjön az alultápláltság állapota, és a betegek visszanyerjék egészséges tömegüket. A mostani vizsgálat azonban arra mutat rá, hogy az anorexiával küzdők sok tekintetben hasonlóan gondolkodnak, mint az autisták, a tömegük és a bevitt kalóriák állandó méricskélése talán ezért is olyan fontos a számukra, hiszen ők is szeretnek rendszerekben gondolkodni.

Az anorexiások általában akkor kerülnek orvoshoz, amikor már a minimális egészséges testtömeghatárt sem érik el, és minden gondolatuk a tömegük és az ételek körül forog. A betegség – melynek hátterében társadalmi nyomás, családi viselkedésminták és genetikai okok is állhatnak – igen sokszor az átlagnál magasabb intelligenciaszinttel jár együtt. Míg az anorexia a lányok körében gyakoribb, az autizmus nagyobb arányban jelentkezik a fiúk között.

Bonnie Auyeung, aki szintén részt vett a kutatásban, úgy véli, az új eredmények arra mutatnak rá, hogy egyes autista lányok talán félre lettek diagnosztizálva, és tévesen anorexia gyanújával kerültek kórházba, holott a probléma gyökerét náluk máshol kellett volna keresni. A jövőben érdemes tehát a szakembereknek erre különös figyelmet fordítani, mert könnyen lehet, hogy egy autista lánynál, aki látszólag nagyon vékony, és túl sokat foglalkozik a bevitt kalóriákkal, megoldást jelenthet az, ha a figyelmét valamilyen más rendszer felé irányítják, amely hasonló módon leköti, ugyanakkor nem jelent veszélyt az egészségére.