Az eredmények rávilágítanak a szén-monoxid-érzékelő eszközök telepítésének jelentőségére a lakóházakban, mivel még a saját berendezések rendszeres ellenőrzésével sem akadályozható meg az, hogy a más forrásból származó halálos gáz a falon átjutva a légtérbe kerüljön.
A szén-monoxid színtelen, szagtalan gáz, amely az autók kipufogógázában és az olyan üzemanyag-égető forrásokban fordul elő, mint a generátorok, a faszenes grillek, a gáztűzhelyek vagy a fatüzelésű kályhák. „Minden égésforrás termel bizonyos mennyiségű szén-monoxidot, függetlenül attól, milyen tiszta égésű a berendezés” – magyarázta a Journal of the American Medical Association legutóbbi számában megjelent tanulmány szerzője, dr. Neil Hampson, a seattle-i Virginia Mason Orvosi Központ kutatója.
Az Egyesült Államokban huszonöt államban követelik meg a jogszabályok a lakosságtól, hogy szereljenek be szén-monoxid-riasztót, de ezek közül tíz államban felmentést kapnak azok az otthonok, ahol nincs belső szén-monoxid-forrás. A szakértők azonban attól tartanak, hogy ez a kivétel a mérgezéses balesetek számának növekedéséhez fog vezetni olyan társasházakban, ahol a lakások közös falakkal rendelkeznek.
A kísérlet során a kutatók kimutatták, hogy a gipszkarton pórusai egymilliószor nagyobbak, mint egy szén-monoxid-molekula, ezért a gáz könnyedén áthalad ezen a porózus gáton. A lefestett gipszkarton valamivel lassabban ereszti át a gázt.
A szakértők szerint csak a megfelelően működő szén-monoxid-érzékelők képesek kimutatni a lakásban felgyűlt szén-monoxidot, ennek ellenére sok otthonban vagy egyáltalán nincs ilyen készülék, vagy nincs működőképes állapotban. A becslések szerint az amerikai otthonok csupán 30 százalékában van üzemképes szén-monoxid-érzékelő. A füstjelző készülékektől eltérően a szén-monoxid-érzékelőket bárhová fel lehet szerelni a fal aljától a mennyezetig, és szintenként csak egy készülékre van szükség. Ha a riasztó megszólal, azonnal el kell hagyni a lakást, és ki kell hívni a tűzoltókat.
