A széles spektrumú neutralizáló antitestek az immunrendszer által termelt kisméretű fehérjék, amelyek számos vírustörzshöz, illetve baktériumhoz, gombához és más betolakodókhoz kötődve elpusztítják azokat. Influenza esetén a vírus „szárához” vagy „törzséhez” kötődnek, ami a legtöbb vírustörzs esetében hasonló, nem pedig a „fejéhez”, ami a legtöbb antitest célpontja.
A Science Translational Medicine augusztusi számában megjelent tanulmányukban a New York-i Mount Sinai Egyetem Icahn Orvosi Karának kutatói Matthew Miller vezetésével 40 személytől vettek vérszérummintát 1987 és 2008 között, és megvizsgálták bennük a széles spektrumú neutralizáló antitestek válaszát. Az alanyok 1917 és 1952 között születtek.
A pandémiás vírustörzsek feje nagyon eltér a nem pandémiás vírustörzsekétől, ezért a kutatók úgy gondolták, hogy amikor a szervezet ezeknek az új vírusoknak van kitéve, valószínűleg több széles spektrumú neutralizáló antitestet termel, amelyek a vírus „szárát” támadják. Hipotézisük ellenőrzése érdekében olyan résztvevőket is választottak, akik ki voltak téve az 1957-es ázsiai H2N2, az 1968-as hongkongi H3N2, és/vagy az 1977-es orosz H1N1 influenzajárványnak.
Az eredmények azt mutatták, hogy az összes alanyban nőtt idővel a széles spektrumú neutralizáló antitestek száma, de a H2N2 vagy a H1N1 influenzavírusoknak kitett személyekben jelentősen magasabb volt az antitestek szintje, mint a többi alanyban. Azokban volt a legmagasabb az antitestek szintje, akik egynél több pandémiás influenzavírusnak is ki voltak téve életük során.
A kutatásból az derül ki, hogy azok a vakcinák nyújtják a legnagyobb védelmet, amelyek a szervezet reakcióját utánozva több fajta vírust is elpusztítanak, különösen olyanokat, amelyek hasonló „szárral”, de eltérő „fejjel” rendelkeznek. Dr. Miller úgy véli, hogy ha létre tudnának hozni egy olyan oltóanyagot, amely a szervezet a pandémiás vírusokra adott válaszát utánozza, sikerülne megalkotni egy influenza elleni általános védőoltást.
