Tremblay szerint a kisiskolások szorongása gyakran abból fakad, hogy bizonytalanságot éreznek az új tanárokkal, az osztálykörnyezettel és a többi gyerekkel kapcsolatban, és attól tarthatnak, hogy az őket terrorizáló gyerekek megkezdik a vadászatot utánuk a szünetekben.
„Mindenkinek komoly változás ez az életritmus tekintetében, különösen a gyerekeknek – állítja Tremblay. – Akik szorongók, gyakran a legrosszabb eshetőségre készülnek fel, szinte horrorfilmet forgatnak a fejükben.”
A kutatók ugyanakkor úgy vélik, hogy ezek a gondolatok nem az iskolás gyermekek fantáziájában elkülönített jelenség, a szüleiktől öröklik a hajlamot. „A szorongásos viselkedés hátterében komoly genetikai hatás áll – magyarázza Richard Tremblay. – A gyermekek esetében a szorongás vagy depresszió legjobb előjele az, ha a szülők is szenvednek ilyen rendellenességektől. Más szóval: ha valakinek szorongó édesanyja vagy édesapja van, nagy az esélye, hogy ő is szorongó lesz.”
A szülők a géneken keresztül örökítik át a szorongásra való hajlamot gyermekeikre, a gyerek szorongását azonban felerősíthetik a környezeti hatások. Ha valakit szorongó édesanya vagy édesapa nevel fel, és genetikailag is hajlamos az ilyen rendellenességekre, később is nehezen tudja majd megtanulni a szorongás szabályozását.