Szénhidrátok fogyasztása után a vércukor megemelkedik, a hasnyálmirigy inzulin hormont termel, amely arra utasítja a sejteket, hogy vegyék fel a vércukrot a véráramból, és ezáltal normálisra csökkentsék vissza a vércukorszintet. Néhány ember szervezete azonban inzulinrezisztens, ami azt jelenti, hogy sejtjeinek sokkal több inzulinra van szükségük ahhoz, hogy felvegyék a glükózt a vérből. Amikor valakiben inzulinrezisztencia alakul ki, a vércukorszintjük eleinte normális maradhat, később azonban a szervezetük nem képes elegendő inzulint termelni a vércukorszint egészséges szinten tartásához. Ezen a ponton alakul ki az úgynevezett metabolikus szindróma, öt kockázati tényező, a magas vérnyomás, a magas trigliceridszint, a magas vércukorszint, az alacsony jókoleszterin-szint és nagy derékbőség együttese. A metabolikus szindróma a diabétesz és a szívbetegség előjele lehet.
A Stanford Egyetem Orvosi Karának kutatói dr. Sun Kim vezetésével a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism szeptember 24-ei számában megjelent kísérletükhöz 468 nőt és 354 férfit kértek fel arra, hogy koplaljanak estétől reggelig. Ezután a kutatók glükózt, inzulint és egy inzulintermelést gátló hormont fecskendeztek beléjük, és néhány órával később megmérték a vércukorszintjüket. Az 50 éven aluli, inzulinrezisztenciában szenvedő nők valahogyan elkerülték a metabolikus szindrómával és a szívbetegséggel összefüggő kockázati tényezőket. Az életkor előrehaladtával azonban a nőkben eltűnt ez az előny, és az idősebb, inzulinrezisztenciában szenvedő nőkben ugyanolyan volt a szívbetegség kockázati tényezőinek szintje, mint a férfiakban.
„A rezisztens fiatalabb nők sokkal jobban képesek kezelni a szövődményeket” – foglalta össze az eredményeket Kim. Az azonban egyelőre nem világos, miért rendelkeznek a fiatalabb nők ezzel a szívbetegséggel szembeni védettséggel. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a menstruációs ciklust befolyásoló hormonok játszanak valamiféle szerepet a jelenségben.
