Az eredmények egybeesnek a korábbi vizsgálatok következtetéseivel – állapította meg Elizabeth Gershoff, a Texasi Egyetem neveléstudományi szakértője. „Semmi bizonyíték nincs arra, hogy a fenekelés jót tesz a gyerekeknek. Agresszív problémamegoldást modellez. Azt sugallja, hogy megüthetünk másokat a saját akaratunk érvényesítésére. Amikor tehát a porontynak megtetszik valaki más játéka, ezt a módszert fogja alkalmazni, mert a szüleitől nem a szóbeli egyezkedést tanulta meg” – magyarázta Gershoff, aki nem vett részt a tanulmány elkészítésében.
„A legtöbb gyereket legalább egyszer elfenekelik valami miatt” – tette hozzá Michael MacKenzie, a Kolumbia Egyetem szakértője, akinek csapata 20 egyesült államokbeli városban 1998 és 2000 között született csemetét vett górcső alá, összesen 1900 főt. A kutatók kérdőív segítségével felmérték, hogy a kicsik 3 és 5 éves korukban átestek-e elfenekelésen, s ha igen, milyen gyakran.
Az anyák 57 százaléka, és az apák kétötöde vallotta be, hogy elfenekelte négyéves gyermekét. Ez 52 százalékra csökkent az anyáknál, illetve 33 százalékra az apáknál ötéves korra. Kiderült, hogy akiket ötéves korukban elfenekelt az anyjuk, agresszívebben viselkedtek – akár alkalomszerű, akár rendszeres fenyítésről volt szó. A heti kétszeri anyai elfenekelés kétpontos emelkedést hozott a problémás viselkedést mérő 70 pontos skálán. A hároméves korban történt veréssel kapcsolatban azonban nem sikerült összefüggést megállapítani.
Ráadásul a szókincsteszteken is rosszabbul teljesítettek azok a porontyok, akiket apjuk ötéves korukban rendszeresen elfenekelt – olvasható a Pediatrics című szakfolyóirat hasábjain.
