Egy, a Science című tudományos szaklap hasábjain megjelent cikk szerint ezzel a gombbal képesek lehetnek egyetlen nap alatt bármilyen új időzónához igazítani a belső óránkat. Szakértők szerint a japán tudósok ezzel nagyon közel kerültek az időeltolódás káros hatásait gyógyító szer kifejlesztéséhez.
Az emberi szervezetben számtalan apró óra van, amelyeket mind az agyban található főóra irányít: ez tartja testünket egyensúlyban a külvilággal, és emiatt leszünk álmosak éjjelente. Bárki, aki valaha is dolgozott éjszakai műszakban vagy vett részt tengerentúli utazáson, a saját bőrén tapasztalhatta a megzavart alvás- és éhségritmus káros hatásait. Mert bár a belső óránk a nappal és az éjszaka váltakozása alapján működik, csak rendkívül lassan – egy nap per időzóna ütemben – képes alkalmazkodni az új környezethez.
A japán tudósok azonban nemrég találtak egy módszert a főóra rugalmasabbá tételére. A kutatók szerint egy nagyjából tízezer agysejtből álló sejtcsoport a felelős az eltelt idő számon tartásáért. A kutatók rájöttek, hogy az agysejtek füleként funkcionáló, a köztük lévő kommunikációt lehetővé tevő vazopresszin-receptorok működésének befolyásolásával képesek lehetnek gyorsabb alkalmazkodásra bírni a belső órát.
A vazopresszin-receptorok nélkül élő, genetikailag módosított egerek a kísérletek során egyetlen nap alatt képesek voltak megbirkózni a mínusz nyolc órás időeltolódással, míg ugyanehhez a normális egereknek hat napra volt szükségük. A plusz nyolc órás időeltolódás leküzdéséhez a normális egereknek nyolc, a genetikailag módosítottaknak csak két napra volt szükségük. A tudósoknak hasonló eredményeket sikerült elérniük a vazopresszin-működést elnyomó gyógyszerekkel is.
„A krónikus időeltolódás-szindróma és az állandóan váltakozó munkaidő komoly egészségügyi problémákat okozhat, például magas vérnyomást, elhízást és más anyagcsere-betegségeket is – írják a tudósok. – A kutatási eredményeink szerint a vazopresszin-receptorok működését megcélzó gyógyszerek segíthetnek a cirkadián-ritmus problémák megoldásában.”
Dr. Michael Hastings szerint a mostani kutatás páratlan, hiszen a tudósoknak sikerült rendkívül közel kerülniük az időeltolódás-szindróma gyógyításához. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a vazopresszin-receptorok a vesék működésében is fontos szerepet játszanak, így a későbbi szereket úgy kell majd megalkotni, hogy ne károsítsák a veseműködést.
