Egy új tanulmány szerint azok a súlyos depressziós epizódot tapasztaló betegek, akik állításuk szerint zsémbessé, ellenségessé, kötözködővé, rosszindulatúvá és dühössé válnak, a depresszív zavar „összetettebb, krónikusabb és súlyosabb formájában” szenvedhetnek, mint azok a betegek, akik nem tapasztalnak ingerlékenységet.
Ez pedig nem kisebbséget jelent a depressziós betegek körében. A JAMA Psychiatry szaklapban publikált 30 éves kutatás 536 depressziós beteget vizsgált, és kimutatta, hogy 54 százalékuk számolt be ingerlékeny érzésekről és viselkedésről. Ráadásul míg a rosszindulatot a férfiak esetében egyre inkább elismerik a depresszió jellegzetes jeleként, a kutatás azt is kimutatta, hogy a nők többsége is ebbe az ingerlékeny csoportba tartozik.
A csak szomorú, bűntudatos és letargikus betegekhez képest az ingerlékeny depressziósok súlyosabb depressziós tünetekről számoltak be. Depressziójuk hosszabb ideig tartott, és hajlamosabbak voltak a visszaesésre. Ezenkívül esetükben nagyobb volt az egyéb pszichiátriai betegségek, például a szorongás, az anyaghasználat, az impulzuskontroll-zavar és az antiszociális viselkedés valószínűsége is.
A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a két csoport között olyan jelentős különbségek tapasztalhatók, hogy az ingerlékenységgel-dühvel járó súlyos depressziót a rendellenesség különálló formájaként kellene diagnosztizálni és kezelni, s az ilyen betegek esetében intenzívebb kezelési módszereket kellene alkalmazni.
