Ám a holtágban sétálgatva egyszer csak támadt egy remek ötlete: eddig híztak a Randevúban a takariak, mostantól fogyni fognak. Megvette a legolcsóbb almazöld festéket, amit csak kapni lehetett, és azzal színezte át a Randevút. Zöldek lettek kívül a cserepek, zöld lett bent a pult és a székek is, de zöld lett az egyetlen termék is, amit az újranyitás után Fullai Zsolt kínált. Úgy hívta, hogy az élet leve, a Randevút pedig csak Az Élet Házaként emlegette. Hosszan beszélt az egyébként furcsa szagú ital jótékony hatásáról a takariaknak, azok pedig csak hallgatták a lúgosításról, ionizációról, hidratálásról szóló meséket. Ennél is jobban lenyűgözte őket azonban, hogy Fullai Zsolt maga is fogyni kezdett, amit állítása szerint egyedül az élet levének köszönhetett. A hitetlenkedők előtt mindig felhajtott egy pohárral a zöld löttyből, majd régi, hatalmasnak tetsző ruháit hozta elő. Egy idő után már ott is hagyta őket reklámcégérnek az üzletben. De a takariak csak nem akartak fogyni az egyébként méregdrágán mért élet levétől. Egyre többször szegezték neki a kérdést Fullai Zsoltnak, aki mindenkinek ugyanolyan hetykén bökte oda: hát hinni kell benne, az élet leve csak úgy fejti ki a hatását.
Miután kiderült Fullai Zsolt titka, nem csoda, hogy elkergették a faluból. Mindenki ott loholt a nyomában, de a botcsinálta cukrász csak nevetett rajtuk. Tudniillik ő azért fogyott le, mert titokban futni járt a kiszáradt holtágba. Pont olyan zöld színe volt a melegítőjének, mint az élet levének.
