Vonal

Egy igazi, régimódi, hamisítatlan bakelittelefon csörgött a garzonlakása felől.

Szemlátomást fel sem merült bennük, hogy ne lépjenek be Écsi Gergely lakásába, ahol már-már elviselhetetlen hangerővel csörömpölt a vonalas telefon. Pont az ágya melletti éjjeliszekrényen állt. Egy mélyen búgó hang szólt bele, és elnézést kért, amikor a vezető adminisztrátor bemutatkozott: téves hívás volt. Écsi Gergely leforrázva állt a hálószobájában, kezében a kagyló, körülötte új ismerősei, a toronykontyos nő és a garbós férfi. Ezt a hármast pillantotta meg az épp a boltba tartó Holdács Gizi néni. Meglátta a réges-régi készüléket is, és ellágyult hangon kérdezte Écsi Gergelytől: „Ugye milyen jó érzés, ha néha gondol ránk valaki, és ideszól nekünk?” A vezető adminisztrátor nem tehetett mást: némán és egyetértőn bólogatott.