A mondatot nagy csend követte. Senki nem merte kimondani, de mind ugyanarra gondoltak. A gyerekek maszatolják össze az arcukat, és kezdjék el járni a takari utcákat és a faluszéli házakat, kérjenek hozzájárulást Kaszka Miklós temetésére. A nyolc gyerek elindult és annyira belejöttek a panaszkodásba, hogy több adakozó azt is felajánlotta, hogy süt majd valamit Kaszkáéknak a torra. Ezért aztán biztos ami biztos, még a virrasztást is megrendezték, megjátszották a faluszéli kalyibában, ahova persze nem jött el senki Takarról. Hiába, féltek, hogy egy ilyen helyen még összeszednek valamit. Kaszkáné hajnalban aztán ásott egy sírt a temetőben, ahová elhelyezett egy fejfát férje nevével, valamint születési és „halálozási” évszámával. Szép summát gyűjtöttek így össze Kaszkáék, de egy idő után elfogyott a pénz. Úgyhogy Kaszka Miklós az erdőt járta gombáért és bogyókért, azt ették mindannyian. Imádott a futószalag után nagyokat sétálni a szabadban.
Addig nem is volt semmi baj, míg össze nem futott az egyik falubeli jótevőjével, Poldi Károllyal, aki Kaszka Miklóst megpillantva azt hitte, szellemet lát. A jólelkű parasztember a szívéhez kapott és összeesett, de a mentőautóban újraélesztették és sikerült a kórházban megmenteni az éltét. Orvosa nem hitte el a mesét a szellemekről, és életmód-változtatást javasolt Poldi Károlynak. Nagy sétákat a szabadban például. A gazda hazament és első útja az erdőbe vezetett. Kaszka Miklós lett a legjobb barátja, aki nélkül innentől fogva egy lépést sem tett meg a takari holtág erdejében.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!