Egyszer aztán a sofőr megelégelte a nagy ordítozást. Megállt, és határozott mozdulattal becsapta az ajtót, aminek következtében az a következő kanyarban egyszerűen kidőlt. Ismét félrehúzódott, és bezárta az ajtót, majd közölte a vihorászó sorványosiakkal – valamint a megszeppent angol turistával –, hogy innentől tessék elöl leszállni. Aztán az öreg kisbusz egy megállóval később kigyulladt. Pont a kulcsra zárt hátsó ajtó alatt csaptak fel a lángok, a füst pedig olyan magasra szállt, hogy már a szomszédos falvakban is látták, hogy ég a sorványosi helyi járat. Az utazóközönség ennek ellenére egykedvűen baktatott le az első ajtón, még az angol turista is, aki már a fejét sem csóválta. Hiába, ennyi idő alatt egy kicsit sorványosi lett ő is.
Nagyobb tragédia csak azért nem történt, mert épp ott robbantak le, ahol a Csúzos Sanyi bácsi slagja megtörött, és az onnan szivárgó vízzel eloltották a lángoló kisbuszt. Az asszonyok vették a kendőjüket, a férfiak pedig megint csak rálapították tenyerüket a hálós, műanyag baseballsapkájukra, és abban hozták a vizet. Még az angol turista is előkapta gondosan elmosogatott bögréjét, amiből müzlit szokott reggelizni. Így aztán szempillantásnyi idő alatt el is oltották a tüzet, pedig Csúzos Sanyi bácsi slagján nagyon kicsi volt ám a repedés.
Mi a csoda, ha nem ez? A sorványosi turizmust persze nem lendítette fel ez a kis történet, de hát nekik is kell egy saját legenda, ezt igazán senki nem irigyelheti tőlük.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!