Egy idő múlva aztán már csak úgy ment be a hentesüzletbe, hogy előtte az utcafrontról végignézte a kínálatot. Volt, hogy még a sarkon is befordult, mert az ottani kirakatból jobban belátott a húspultba. Örömmel tapasztalta, hogy minden kapható a kedvencei közül: ott sercegett még pont két szelet sült császárszalonna, tele volt a kovászos uborkás vödör, gőzölgött még a fűtetlen helyiségben a friss fehér kenyér, és az egyik pultoskisasszony épp a szeme láttára öntötte bele a második pohár csapvizet a frissen felbontott mustárosüvegbe. Olyan felszabadultan nyitott be, hogy vicsora is őszinte, kedves mosolygásnak tűnt. Kérte a menüjét kevélyen, mire a pultoshölgy hozzásápadt a fehér köpenyéhez. Gyorsan közölte, hogy az utolsó két szelet császárt nem adhatja el. Föles Béla majdnem sarkon fordult, és végig is futtatta agyában a szokásos monológját, de megmakacsolta magát. És azt mindannyian tudjuk, milyen az, amikor egy hivatalnok makacs lesz. Követelte hát a reggelijét. A pultoshölgy kipirosodott, és közölte, hogy az utolsó két szelet császár Tibié, az új hentesfiúé, neki tette félre. Ahogy ezt kimondta, hatalmas bárdcsapások zaja rázta meg a hentesüzletet. Egy megszáradt tészta le is esett a polcról. Föles Béla hátrálni is kezdett, mire megjelent Tibi. A császárszalonnájáért jött ki.
Föles Béla csak állt földbe gyökerezett lábakkal, s nézte, ahogy a kedvenc reggelijét eleszik előle. Eldöntötte, hogy felmond a hivatalban, új életet kezd. Első gondolata az volt, hogy nyit egy hentesüzletet, valahol messze innen.
