Így aztán, aki csak arra járt, kiabálva társalgott Sztarik Péterrel. Elsőként mindjárt Juhe Károly köszöntötte. A köztiszteletben álló autószerelő valamiért vicces kedvében volt, azt kérdezte a bolondtól, hogy halászlé lesz-e majd Fényesből. És hogy ugye passzírozza az aranyhalat, mert enélkül kár volt megfogni a pecabotot. A bolond nem akart válaszolni a kérdésre, de nem is tudott volna, mert Polis Ferenc, a falu focicsapatának nyugalmazott gyúrója annyira mérges lett az autószerelő megjegyzésétől, hogy a földhöz vágta a becserélésre hozott sörösüvegeit. A cekkerbe dugott alsó két üveg szilánkokra is tört. Polis Ferenc a pocsolya másik oldalán állt, onnan ordított át Juhe Károlynak. Közölte vele, hogy csak a barbárok passzírozzák a halat, mire a gyúró meg is kapta gyorsan a választ az autószerelőtől: ha ezt komolyan gondolja, akkor ennyi erővel nyugodtan ehet piros tányérból meleg vizet is. Annak is hasonló lesz az íze.
A bolt ajtajából fordult vissza hozzájuk Turnai Sándor, a falu összes középületének kétbalkezes karbantartója. Bizonytalanul, de azért jól hallhatóan megjegyezte, a legfontosabb egy halászlé esetében, hogy legyen benne tészta. Erre aztán mind az autószerelő, mind a nyugalmazott gyúró begurult, és egymást túllicitálva kezdték szidni Turnai Sándort, aki megadta magát, és gyorsan berohant a boltba. De kijött helyette Csapadi István, a falu becsődölt bútorgyárának műszaki ellenőre, aki közölte, hogy halat csak paprikás lisztben megsütve szabad enni. Na erre össze is verekedtek mindannyian, a jég is beszakadt.
Sztarik Péter épp az utolsó pillanatban mentette meg Fényest. Közben azon méltatlankodott, hogy micsoda falu ez, ahol pont őt tartják bolondnak.
