A pocakos ember kíséretével együtt bevonult a boltba, és kérte a meggyes olvadós rágót. A pénztáros kislány fel sem nézett az okostelefonjából, megrántotta a vállát, és közölte, hogy az nem eladó. A pocakos nem szokott hozzá, hogy visszautasítsák, ezért megköszörülte a torkát, s úgy mondta: „És ha nem kérem, hanem követelem?” A lány erre nem válaszolt. A pocakos már vöröslő fejjel fenyegetőzött, de a lány kijelentette: „Csak örülök, ha kirúgat, úgyis el akarok innen húzni”. A főnökéhez irányította, hátra, a raktárba. A pocakos megdöbbent a flegmaságon, és kimérten elindult a raktár felé. Ott állt a falu utolsó boltjának tulajdonosa, csípőre tett kézzel. Mintha tudta volna, miért jön a nagy ember. Végighallgatta a magas lóról előadott beszámolót a síró kisfiúról és a mérgező meggyes olvadós rágóról, és akkor sem vesztette el a türelmét, amikor a pocakos fennhangon követelte, hogy adja el neki a kirakatba szorult utolsó rágót.
„De hiszen akkor megbüntetnek” – mondta a boltos, majd hozzátette, hogy ő tiszteli a törvényt. A pocakos éktelen haragra gerjedt. Közölte vendéglátójával, a falu folyamatosan izzadó polgármesterével, hogy kerül, amibe kerül, zárassa be a boltot. Így is lett: hoztak egy rendeletet, a bolt bezárt, de a rágót csak nem tudták kipiszkálni a kirakatból. Betörték hát az ablakot, és a délceg fiatalemberré cseperedett kisfiú megkapta az utolsó meggyes-olvadóst. Nem ízlett neki, ezért kiköpte a kukába.
A bolt ablaka pedig úgy maradt, kitörve. Először csak az ablakkeretet, majd az ajtót lopták el. Később vitték a gerendát, és eltüzelték. Végül a téglákat is elhordták és beépítették. Azóta sincs bolt a faluban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!