Az eredet mindegy is, a lényeg, hogy tehát van egy titkos alagút a főváros alatt, ahová betereltek egy pandát a minap. Utolsó járat volt, nem utaztak rajta sokan. Néhány szendergő, romkocsmából szalajtott diák, szerelvényenként egy-egy gázszerelő – ők mindannyian napi 18-20 órát gürcölnek –, pár megfáradt ápolónő, akik siettek volna haza a munkából, mert másnap az IKEA-ban volt jelenésük, valamint egytucatnyi, a kormányzati sikerprogrammal londoni mosogatásból hazacsábított klasszikafilológus és egyiptológus.
A titkos alagút végállomása is titkos hely volt: a KKK, azaz a Közösségi Közlekedési Központ. Ott elmondták a megszeppent utasoknak, hogy ők a tesztalanyai egy hamarosan induló kísérletsorozatnak. Ennek az lesz a lényege, hogy felkészítsék az utasokat: a következő leálláskor közösséggé kovácsolódjanak össze, és ne veszítsék el a fejüket. Demszky Gábor- és Soros György-szidó dalocskákat is tanítanak nekik ehhez, valamint kiokosítják őket, hogy miként kell ellenzéki plakátokat összefirkálni vagy eltávolítani a szerelvényekből, esetleg a gyerekeknek elmagyarázni, csak úgy fiatalosan, hogy miért „szipiszupi a nemzeti konzultáció”. Mint olyan.
Ám ez nyilván csak mese, nem kell elhinni. De azért tessék vigyázni, mert az ajtók záródnak.
