Dadog és hazudik a panda: a fehér és fekete színekben pompázó, felújított 3-as metró. Dadog, mert néha a hangosbemondója csak arra képes, hogy szótagokat ismételjen ahelyett, hogy szépen, érthetően, orosz akcentus nélkül elmondja a büszke, erős és európai magyar embereknek, hogy vigyázzanak, ugyanis az ajtók záródnak. Hazudik is ez a beste, hiszen néha közli az utasokkal, hogy a szerelvény utasokat nem szállít. Közben a peronon álló utasok látják, hogy a szerelvényen utasok tartózkodnak. Vagyis utaznak.
Ez ment egy darabig, aztán kivették a szerelvényeket a forgalomból, mert az csak egy dolog, hogy az ajtók olyan sikeresen záródtak, hogy jól megtermett bérlettulajdonosoknak kellett őket szétfeszíteniük. De hogy közben a többiek olyanokat szajkózzanak, hogy „stadionra bezzeg van pénz”, meg hogy „Mészáros Lőrinc így, Mészáros Lőrinc úgy”, hát az mégiscsak tarthatatlan. Úgyhogy most az a szöveg, hogy hamarosan az összes szerelvényt megjavítják, hogy vígan száguldozzanak Újpesttől Kőbányáig. Testvér lészen rajtuk minden ember. A pótlóbuszokról úgy fogunk mesélni unokáinknak, ahogyan nekünk a nagyszüleink a békekölcsönről, a kenyérjegyről és a kommunistaszombatról. Szép lesz, jó lesz, na.
De ez csak szöveg. Biztos helyről hallottam, hogy egy szerelvényhez hozzá sem nyúltak, és a jövőben sem fognak. Azt ugyanis szép csendben eltérítették, és most is ott kering valahol Budapest alatt, a titkos alagutakban. Hogy ezek a féregjáratok hol és mikor keletkeztek, nem tudni pontosan. Beszélik, hogy Rákosi Mátyás kezdte őket kifúratni menekülő-útvonalnak. Egy másik verzió szerint 1956-ban itt bukott alá Kádár János, és csak Szolnoknál jött újra a felszínre. November 4-én. Pletykálják, hogy a rózsadombi paktum aláírói ezen a titkos alagúton siettek haza Budáról, és hogy egyes kanyarokban eldobált pezsgőspoharak hevernek. Hiába, a magyarok vesztére törő szignózást követő italozás bizonyítékait nem hozhatták a felszínre a démoni paktum megalkotói. Olyan verzió is kering a közbeszédben, hogy maga Orbán Viktor vájatta a járatot, ahova le tud menni a miniszterelnökségi dolgozószobájából. Ehhez annyit kell tennie, hogy a falra kiakasztott réges-régi Real Madrid-fotón megnyomja a labdát, amelyet Puskás Öcsi tart a kezében. Az alagutat arról a hongkongi üzletemberről nevezték el, aki a legtöbbet fizette ki letelepedési kötvényért Habony Árpád strómanjának, aki Rogán Antal szobatársa volt egyszer a zamárdi úttörőtáborban.
Az eredet mindegy is, a lényeg, hogy tehát van egy titkos alagút a főváros alatt, ahová betereltek egy pandát a minap. Utolsó járat volt, nem utaztak rajta sokan. Néhány szendergő, romkocsmából szalajtott diák, szerelvényenként egy-egy gázszerelő – ők mindannyian napi 18-20 órát gürcölnek –, pár megfáradt ápolónő, akik siettek volna haza a munkából, mert másnap az IKEA-ban volt jelenésük, valamint egytucatnyi, a kormányzati sikerprogrammal londoni mosogatásból hazacsábított klasszikafilológus és egyiptológus.
A titkos alagút végállomása is titkos hely volt: a KKK, azaz a Közösségi Közlekedési Központ. Ott elmondták a megszeppent utasoknak, hogy ők a tesztalanyai egy hamarosan induló kísérletsorozatnak. Ennek az lesz a lényege, hogy felkészítsék az utasokat: a következő leálláskor közösséggé kovácsolódjanak össze, és ne veszítsék el a fejüket. Demszky Gábor- és Soros György-szidó dalocskákat is tanítanak nekik ehhez, valamint kiokosítják őket, hogy miként kell ellenzéki plakátokat összefirkálni vagy eltávolítani a szerelvényekből, esetleg a gyerekeknek elmagyarázni, csak úgy fiatalosan, hogy miért „szipiszupi a nemzeti konzultáció”. Mint olyan.
Ám ez nyilván csak mese, nem kell elhinni. De azért tessék vigyázni, mert az ajtók záródnak.
