A furcsa helyzetek furcsa megoldási kísérleteket szültek ebben a furcsa, képzeletbeli nagyvárosban. Mivel a lakók sosem próbálták ki, milyen az, ha egy problémát észszerűen oldanak meg, nem tudták, kihez fordulhatnának. Úgyhogy a fa csak terebélyesedett tovább, és a levelei is maradtak a helyükön.
Történt néhány baleset, hiszen az átkelők továbbra sem látták jól a jelzést. Néhány ember összetörte magát kicsit. A képzeletbeli nagyváros vezetése azonban mindig azt hangoztatta, hogy nem a fa és nem a levelek miatt történt mindez. Közleményt adtak ki ilyenkor, és az egyén felelősségét hangsúlyozták. Egy nap azonban az egyik városi osztályvezető gyermeke került bajba. Nem látta a tilos jelzést, elindult a zebrán, egy teherautó épphogy csak le tudott fékezni előtte. A gyermek úgy megijedt, hogy elejtette kedvenc mandulás jégkrémét. Sírva is fakadt menten. Az osztályvezető intézkedett. Másnap kivágták a fát. Jó, hogy ilyen fák és ilyen nagyvárosok csak a képzeletünkben léteznek!
