Csalódott vagyok tehát, hogy az a réteg, amely egyik kezével a keresztény európai civilizációt védi, miközben a másikkal tökéletes nemzeti egységet teremt, most felteszi mindkettőt, és nézi, hogy az álom egy része elolvad egy kohóban. Pedig én már látni véltem, ahogy a CÖF élőláncot alkot a Duna Aréna köré, hogy onnan ugyan nem viszik ki a lelátót, amihez egyébként is odaláncolta magát Németh Szilárd. Előttem volt az is, ahogy Seszták Miklós fejlesztési miniszter a fémhulladékká vált nemzeti büszkeséget szállító kamionnak érces hangján megálljt parancsol, és hogy a polgári körök jelképesen örökbe fogadnak egy-egy széket, hogy legalább így fejezzék ki mérgüket, amiért „valakik” nem hagyják, hogy naggyá váljon ez a sokat szenvedett nemzet.
Sebaj, az újrahasznosított fémhulladékban még bízhatunk. Az talán elhozza majd a magyar feltámadást.
