Könnyű lenne írni valamit arról, hogy a Fejér megyei Pázmándon „nincsenek lehetetlenek”. Ezt október 23. óta tudjuk, amikor a község Facebook-oldalára kikerült egy fotó ezzel a szöveggel. A kiposztolt képen egy félhomályos szobában, egy kopott viaszosvászon terítővel letakart asztalon peckesen áll egy megtámasztott tablet. A készülék képernyőjén a miniszterelnök szónokol. A sötét erők alábecsülésének veszélyeiről egy sötét szobában. A világpolitika mozgásáról a kis faluban. Sorosról és a Soros-tervről Soros György nevének kimondása nélkül. A fénykép feletti szöveg így folytatódott: polgármester asszonyt 15.00-kor egy idős lakos riasztotta. „Elment a tévém, segítsen! 86. évemben járok, de látni szeretném Orbán Viktor beszédét!”
Könnyű lenne írni valami gúnyosat arról, hogy micsoda problémái lehetnek annak, akinek az fáj a legjobban, hogy egy tönkrement televízió miatt lemarad Orbán Viktor szavairól. Könnyű lenne azon méltatlankodni, hogy milyen jól mehet Pázmándnak, ha polgármesterének, dr. Virányiné dr. Reichenbach Mónikának egy nemzeti ünnepen ez a legfontosabb gondja. Azon is lehetne ironizálni, hogy vajon máskor, ha „riasztják”, akkor is ilyen gyorsan cselekszik-e. Meg hogy melyik húzás volt szervilisebb: rohanni, és feldobni a félhomályban is csillogó viaszosvászonra a tabletet, és elindítani a kormányfői szónoklatot, vagy az, hogy minderről még poszt is született a település hivatalos Facebook-oldalán. Esetleg felidézhetnénk szegény Csúcs Imrénét, „Bözsi nénit”, akinek szerény, de takaros nagygéci otthonában nem is digitális formában, hanem személyesen jelent meg a kormányfő. Egyrészt hogy köszönjön a röfiknek, másrészt hogy konzultáljon vendéglátójával a választások előtti nyugdíjemelésről.
Könnyű lenne úgymond történelmi kontextusba helyezni az egész sztorit. Hogy ez a 86 éves asszony vajon a XX. század mely nagy szónoklatait követhette még ilyen nagy lelkesedéssel. (Ami persze nyilván nem rá, nem is a polgármesterre, hanem a szónokra nézve lenne kellemetlen.) Ráhúzhatnánk aztán a történetre, hogy mint cseppben a tenger, megmutatja, miként is működik ez az ország. Mint már annyiszor. Vagy sajnálhatnánk az egyébként még csak nem is fideszes, hanem független dr. Virányiné dr. Reichenbach Mónikát, feltéve, hogy esetleg azért volt szükség erre a posztra, hogy ott, Pázmándon, Fejér megyében, ahol mindennap érezhető, ha megdobban a NER szíve, ott valószínűleg így lehet eredményesen pályázni bármire.
Vagy viccelődhetnénk, hogy mikor fogja a kormány kihirdetni a Magyar Közlönyben, hogy az önkormányzatoknál hány tabletnek – vagy más, Orbán Viktor beszédének közvetítésére alkalmas digitális izének – kell raktáron lennie. És ha ez megvalósulna, milyen arányban osztaná fel az ország megyéit Andy Vajna, Tiborcz István és Mészáros Lőrinc, mert valahogy (értjük: „valahogy”) bekerülne a törvénybe, hogy a digitális izéket a nemzet polgármesterei csak ezektől a kiváló hazafiaktól és nagyszerű üzletemberekről szerezhetik be. Jutányos áron, esetleg uniós forrásból vagy taópénzből. Ahogy mostanában minden tisztességes, keresztény, polgári értékrendet valló, etnikai homogenitásra vágyó, jó magyar polgármester teszi, ezzel is akadályozva a Soros-terv megvalósulását. Könnyű lenne még a cinikus hozzászólásokat is idemásolni – hiszen annyi van belőlük, hogy válogatni lehetne közülük.
De válogatni lehetne azok közül a posztok közül is, ha már arra járunk, amelyek azt mutatják be, hogy milyen az élet Pázmándon, és hogy ezt mivel érték el. Pázmándon ugyanis – összességében úgy tűnik – kifejezetten jó irányba mennek a dolgok. Erről beszélni érdekes módon viszont nem könnyű. Miközben az ott látott emberfeletti munkát minden túlzás nélkül nevezhetnénk csodának. Pedig egyszerűen ez lenne a normális – és itt természetesen a munkára célzunk, nem a házhoz vitt kormányfői szónoklatra.
