Utóbbi a tulajdonosa annak a kanárisárga Lamborghini Huracánnak, amiből kiszállva több interjút is adtam a sajtó képviselőinek. A járműhöz édesapám öröklés révén jutott hozzá, ahogyan a vadászatokhoz általam használt Landrover Defenderhez és ahhoz a BMW SUV-hoz is, amit a feleségem bevásárláshoz használ, továbbá a garázsomban parkoló Lexushoz és Harley-Davidson motorkerékpárhoz is. Az én nevemen mindössze egy 1995-ös Wartburg szerepel. Sajnos rég elromlott, a környékünkről pedig elköltözött már minden autószerelő, akinek érdemes lett volna belenéznie. Így közlekedni jó barátom, sógorom, I. D. államtitkár úr szolgálati autójával szoktunk. Gyakran bevisz lakhelyemről a Parlamentbe, hogy ezzel is spóroljuk a köz pénzét.
Egyetlen ingóság szerepel a nevemen, ehhez ragaszkodom is. Egy, a XX. század elején készült, immáron sajnos működésképtelen zsebóra, amelyhez polgári politikusként ragaszkodom. Ez nemcsak egy vagyontárgy számomra, hanem emlékeztető azokból az időkből, amikor a polgári értékeket valló politikusok még mint becsület dolgára, és nem mint vagyonosodási lehetőségre tekintettek a közéleti szerepvállalásra. Ha ránézek, erre emlékezem.
