De akárhogy vesszük, bármennyi csodás eleme is van ennek a jó hírnek, a Központ kissé zavaros útmutatása értelmében ez még mindig csak egy jó hír. Egy, nem több. És a direktíva szerint kettőt kell küldeni. Különben Különben dr. Z. kórházigazgatónak fogalma sem volt arról, hogy mi történik, ha elmulasztja mindezt. Jönnek az ellenőrök, vizsgálódnak, belenéznek a papírokba, közlik vele bizalmaskodva, a szemüvegük felett jelentőségteljesen átpillantva, hogy „nem szép dolog ám füllenteni, dr. Z., hiszen tudja, hogy a maga neve és pecsétje áll a jelentés végén”, de igazából ennyi. Felállítani nem fogják, mert nincs senki, aki a helyére jönne. Megbüntetni sem, mert a Központ úgyis tudja, hogy a kórház fizetésképtelen, méghozzá onnan, hogy ott kozmetikázzák a költségvetési adatait. Valójában senki nem tudta, hogy igazából mekkora összegből gazdálkodnak, de dr. Z. kórházigazgató szerint körülbelül annyi pénzt költhet el az intézete, amennyiből egy horgászklub működik. Úgy saccra ennyi lehet, a többit ellopják odafent, mondta mindig dr. Z. kórházigazgató, amikor többet ivott a kelleténél az irodájában elrejtett paraszolvenciakonyakból. Ilyenkor mindig arra gondolt, hogy milyen jó is lenne inkább egy horgásztavat üzemeltetni!
Épp töltött volna magának még egy pohárral, hogy addig se a fejét fogja, mire berontott a főnővér, G. kisasszony azzal, hogy megvan a második jó hír. Sikerült kiirtani a kórházban az összes poloskát. Dr. Z. kórházigazgatónak máris fülig ért a szája, küldte azonnal a két jó hírt a Központnak. Aznap már nem is fogta a fejét többet. A horgásztóra sem gondolt. Aznap már nem.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!