Úgyhogy emberünk annyira belejött, hogy kezdetben csak napokra, aztán idővel hetekre a hasonmásait küldte maga helyett, hogy vívják meg a harcait, kicsi, mindentől messze lévő falunk közösségének érdekében. Mivel senkinek nem volt egyetlen rossz szava sem emiatt, gyakorlatilag teljesen visszavonult, a háttérből irányított. Számot adott a dublőreinek – akik közben egyre nyomorultabb körülmények között voltak kénytelenek összezsúfolódni a hivatal alagsorában és padlásán –, és úgy rendelkezett, hogy az egyes menjen helyette egyeztetni, a kettes kártyázni, a hármast, a négyest, az ötöst a szeretőinek tartogatta, a hatost a vallási rendezvényekre, és így tovább.
Így már el mert menni egy hónapra is akár a nyaralóba, amely olyan helyen volt, ami máshogy volt messze mindentől, mint a mi kis falunk. Ezt a helyet amolyan búvóhelynek szánta, ha majd felhagy a közéleti csatározásokkal, de most, hogy ennyi helyettese, pontosabban hasonmása volt, kicsit elengedhette magát. Akkor döbbent meg igazán, amikor itt is falubeliekkel futott össze: a jegyzővel, az önkormányzati képviselőkkel, a volt párttitkárral, a nagyvállalkozóval és legnagyobb ellenlábasaival. Kiderült, hogy ők már hosszú évek óta járnak ide. Nem is emlékeztek rá, hogy mikor hagyták otthon hasonmásaikat maguk helyett. Nagy ritkán, ha honvágyuk van, még felhívják őket – vagyis magukat –, hogy meséljenek valami vicceset abból kicsi faluból, ami mindentől messze van.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!