Kevlár mindig pár pohár után battyogott oda a céllövöldéhez kevélykedni. Sose mulasztotta el elmondani, hogy légiós volt, ehhez képest ugye folyton mellélőtt, mire a céllövöldében alkalmazott nyikhajok megkérdezték tőle, hogy „hát milyen légiós volt maga, hogy ölt így embert”? Kevlár erre kirángatta a nyikhajt, és máris meglett a búcsú halottja. Hogy a holttestek hova kerültek, nem tudja senki. Beszélték, hogy a sportpálya mögötti kiserdőben ásta el őket Kevlár, meg azt is, hogy a közeli kocsma pottyantós budijába csúsztatta le a megfojtott céllövöldéseket. A rendőrök sose nyomoztak ezekben az esetekben. Ők is hallottak a kiserdőről meg a pottyantósról, úgyhogy inkább szorgosan bírságolták a búcsú ittas vezetőit. Biztos, ami biztos.
Idén viszont másképp alakult a dolog. Pedig semmi sem utalt erre. Kevlár már pont elég részeg volt, hogy bevégezze, amit falunk elvár tőle. Céllövölde is volt a búcsúban, pultja mögött egy tenyérbemászóan szemtelen legénnyel. Többen is fel akarták pofozni a nap folyamán, de úgy voltak vele, hogy majd Kevlár. Majd ő. Jött a mi légiósunk, megkapta a puskáját, ami történetesen nem volt csavart. Egy hárompálcás tükröt nézett ki magának Kevlár, az első két pálcát hibátlanul eltörte. Sokasodott a tömeg a háta mögött, várták, hogy lesz-e búcsúi halott. Kevlár célzott és lőtt – bele a tükör közepébe. Az első sorokig szálltak a szilánkok. A legény nem szólt semmit, széles vigyorral odaadta oda Kevlárnak a tükröt, aki bárgyú arccal vette át. Nézte benne magát, de nem látott semmit a díszes keretek között. Se rettentő tokáját, se őszülő haját, se a táskákat a szeme alatt. Csak a simára csiszolt lécet. Tökéletes tükör, dünnyögte magában, és hulla hátrahagyása nélkül hazacammogott. Idén halott nélkül ért véget a búcsú. Talán jövőre másképp alakul.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!