Emiatt különösen fontos kérdés, mennyire tanulták meg a szavazók az új választási rendszert. Több kutatás is kimutatta, hogy a magyar választók a korábbi rendszer kereteihez is alkalmazkodtak, egyre inkább tudtak élni a benne rejlő lehetőségekkel. Az új választási rendszer főpróbája 2014-ben volt, és 2018-ra már világosan látszik, mennyire felértékelődött az a tény, hogy két szavazatunk: egy listás és egy egyéni voksunk van. Ha a választók egy része hajlandó megosztani a két szavazatát, és listán a kedvenc pártját, egyéniben pedig a legerősebb ellenzéki jelöltet támogatni, akkor az ellenzék több egyéni körzetet elvihet, mint 2014-ben. Ez azért lényeges, mert az elnyert körzetek számától függ, lesz-e a Fidesznek kétharmados vagy akár csak egyszerű többsége.
Ebben az értelemben 2018 a választói tudatosság főpróbája lesz. Amennyiben lesz átjárás a pártok szavazótábora között, és a kormányváltást akaró választók egy része átszavaz az esélyesebbnek vélt helyi jelöltre, az mérsékelheti a kormánypárt listán kialakult fölényét. Míg ez nyitott kérdés, addig többé-kevésbé biztosra mondható, hogy az egyik legfontosabb adat a választási részvétel lesz: azzal kapcsolatban konszenzus uralkodik az elemzők között, hogy az alacsony részvétel egyértelműen a Fidesznek, a magas részvétel pedig inkább az ellenzéknek kedvez.
