Hány egyéni választókerületet kell megnyernie az ellenzéknek ahhoz, hogy áprilistól a Fidesznek ne legyen kétharmados, illetve feles többsége? – ezzel a kérdéssel kezdődött a Billegő körzet negyedik adása. Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója arra emlékeztetett, hogy 2014-ben a Fidesznek plusz egy, vagyis a többivel együtt összesen 11 körzet elvesztésével már nem lett volna kétharmada. Így az újabb alkotmányozó többség megakadályozásához 2018-ban is elég lehet 11-12 körzet elnyerése az ellenzék részéről, míg Ember Zoltán Levente, az Iránytű Intézet kutatásvezetője 15-re tette azt a számot, amikor biztosra mondható, hogy nem lesz kétharmad. A feles többséget illetően nehezebb biztosat állítani: optimista becslés szerint 35-40, pesszimista becslés szerint 45-50 körzetet kellene elhódítaniuk az ellenzéki jelölteknek ahhoz, hogy a Fidesz ne legyen képes egyedül kormányt alakítani.
Ebből a szemszögből nézve az egyik legfontosabb kérdés, hány olyan körzet van, ahol az ellenzéknek egyáltalán esélye lehet a győzelemre. Az Iránytű Intézet korábbi mérései alapján 26 olyan egyéni választókerületről tudunk, ahol a Fidesz 50 százalék körül áll, vagyis itt csak extrém esetben lehetne az általuk indított jelöltet megszorítani. 27 körzetben viszont az ellenzék összesített támogatottsága eléri vagy meghaladja a 60 százalékot; itt a pártoknak érdemes lenne koordinálniuk vagy legalább „gesztusokat” tenniük egymás számára. A fennmaradó 53 választókerületben az ellenzéki pártok támogatottsága 50 és 60 százalék között mozog, így ezekben kevésbé számíthatunk akár hallgatólagos együttműködésre. A kormánnyal elégedetlen választók azonban itt is dönthetnek úgy, hogy az általuk esélyesebbnek tartott ellenzéki jelöltre adják a szavazatukat.
Tóth Csaba úgy véli, 25-30 körzetben elméletileg nyerhetne a baloldal, ehhez azonban széles körű koordinációra volna szükség. Ide tartozik 15-16 fővárosi választókerület, 3-4 körzet a Budapest környéki agglomerációban, továbbá olyan vidéki nagyvárosok, mint Szeged, Pécs, Veszprém. Az elemző szerint nagyjából ugyanennyi körzet van, ahol a Jobbiknak van elméleti esélye, elsősorban Északkelet-Magyarországon, Szolnokon, valamint Heves és Békés megyében. Ehhez azonban a pártok listás eredményének erősödésére volna szükség. Leginkább azoknak a formációknak van esélyük körzetek elnyerésére, amelyek országosan elérik a 20 százalékot, ha pedig egy párt képes lenne 25 százalékot hozni, akár 10-15 egyéni győzelemre is számíthatna.
Budapestet tekintve Ember Zoltán Levente elmondta, hogy ha a 2014-es eredményekből indulnánk ki, azt lehetne mondani, hogy 18 körzetből 18-ban a baloldal adja az esélyesebb kihívót. Ezt azonban némileg befolyásolja az LMP néhány százalékos erősödése, valamint az Együtt és a Momentum külön indulása. Az LMP és a Momentum inkább a budai kerületekben befolyásolhatja a küzdelmet, a Jobbik pedig elsősorban Kelet- és Dél-Pesten tudott erősödni. Tóth Csaba szerint a fővárosban különösen fontos lenne a baloldal és az LMP közti együttműködés. Kérdés azonban, hogy képesek lennének-e ezt a pártok arányosan megvalósítani, és hogy nem vezetne-e mindez olyan, a választókat alapvetően elriasztó vitákhoz, mint amilyenek sokáig jellemezték a baloldalt.
A Republikon stratégiai igazgatója arról is szólt, hogy vidéken a megyei jogú városok és a modernizációs központok jobban emlékeztetnek Budapestre, így többségükben Fidesz–baloldal párharc várható. A Jobbiknak ezzel szemben inkább a kistelepüléseken van komoly esélye. Ember Zoltán Levente ehhez azt tette hozzá, hogy az utóbbi településtípusnál jobban érvényesülhet a kormánypropaganda hatása, mert nagyobb az állami média és a megyei lapok szerepe. Ez nem kedvez a Jobbiknak, a párt azonban meglepetést okozhat olyan nagyvárosokban, mint Miskolc vagy Dunaújváros.
A körzetek erőviszonyainak felmérését segítheti, hogy 18 választókerületben a Medián és a Závecz Research reprezentatív közvélemény-kutatásokat végez a Közös Ország Mozgalom megbízásából. A két elemző egyetértett abban, hogy szerencsésebb lenne, ha a nyilvánosság nem használná ezeknek a méréseknek az eredményét a pártelitek revolverezésére. Egyetértettek abban is, hogy egy-egy mérés eredménye jó fogódzót jelenthet azoknak a választóknak, akik a saját választókerületükben a legesélyesebb ellenzéki jelöltet kívánják támogatni. Ahol pedig nem készül kutatás, ott egyebek között a pártok stratégiáját érdemes figyelni: azt, hogy miként alakul a helyi kampányok intenzitása, ki száll harcba az adott körzetért, illetve ki az, aki láthatóan lemond róla.
