A 2011-es év szabadalmi viták tekintetében leginkább a Google-t érintette, hol direkt, hol áttételes módon. De ne siessünk ennyire előre, először vizsgáljuk meg a már hosszú évek óta létező jelenséget kiváltó okokat! Ebben nagy segítségünkre volt Bijan Davari, az IBM egyik, részben a szabadalmi rendszerre specializálódott alelnöke, aki egy, Computerworldnek adott interjúban fejtette ki véleményét szeptemberben. Többek között arról kérdeztük a fejlesztésekre éves szinten 6 milliárd dollárt költő vállalat szakemberét, hogyan látja a szabadalmi perek világát. Szerinte ugyan nem tökéletes a rendszer, de szükség van rá.
Szabadalom kék szemmel
„Alapjában véve a szabadalmak értékteremtésről szólnak.„ – nyilatkozta az alelnök a Computerworldnek – „A kérdés azonban az, hogy miként tudja megvédeni fejlesztéseit egy vállalat. Erre nyilván többféle válasz létezik, a bevett gyakorlat az, hogy szabadalmi portfoliókat alakítanak ki a vállalatok, és más cégekkel különböző megállapodások keretei között biztosítják ezek használatát, gyakran kölcsönösen. A korlátok felállítása és a haladás közötti egyensúlyt meg kell találni, ez azonban közel sem egyszerű feladat. A szélsőséges megközelítés – a szigorítás vagy a határok eltörlése – nem megfelelő véleményem szerint.”
Az év során több olyan esetről is beszámoltunk, amikor neves cégekért sok milliárd dollárt fizettek ki más óriásvállalatok (ezekre kicsit később részletesen is kitérünk). A felvásárlások hátterében mindig az az erőfeszítés állt, hogy a kiszemelt cég szabadalmi portfoliója elég muníciót biztosítson egy esetleges szabadalmi per esetén, vagyis egyfajta garanciát szolgáltasson arra, hogy az ellenlábas, vetélytárs vállalatok kevésbé legyenek hajlamosak pert indítani. Az IBM szakemberének szegeztük a kérdést, miszerint nem mond-e ellent a józan észnek ekkora összegek kifizetése. Davari vélekedése szerint nem, mert még ezek a milliárdos nagyságrendű kiadások is lehetnek ésszerűek, ha okosan történnek, és később többszörösüket hozzák vissza.
Azt ugyanakkor a Kék Óriás alelnöke is elismerte, hogy a folyamatban a kisebb méretű vállalatok komoly hátránnyal indulnak. A dilemmát feloldani ugyan nem tudta, de saját szemszögéből kifejtette: „Személyes véleményem szerint a legnagyobb kárt a kizárólag szabadalmakra fókuszáló vállalatok okozzák. Azok, akik nem folytatnak értéktermelő tevékenységet, csupán annyit tesznek, hogy a birtokukban levő szabadalmakkal jogdíjak megfizetésére kényszerítenek más vállalatokat. Ez egyáltalán nem segíti elő a fejlődést. Amikor azonban az egyik vállalat átad bizonyos szabadalmakat egy másik vállalat számára, amiért cserébe utóbbitól olyan védett technológiák felhasználási jogát szerzi meg, amire szüksége van, és így közösen fejlődhetnek, nos, ez szerintem működőképes modell. Talán nem a legideálisabb, ez tény. De az ideális állapot az lenne, ha mindenkié lehetne az összes szabadalom. Viszont ki fizetne érte először? A szabadalmak ugyanis nem jönnek létre maguktól, azokhoz komoly erőforrásokat igénylő kutatómunka vezet el.„
Az elemzés még csak most lendül bele igazán, a folytatásért kattintson!
