Hogyan toboroznak a hazai IT-vállalatok?

Ahogy az egy amerikai állásközvetítő portál felméréséből is kiderül, a nemzetközi techcégek szeretik furcsa kérdésekkel "zaklatni" az álláskeresőket. Cikkünkben annak igyekeztünk utánajárni, mire számíthatnak a hazai informatikai szakemberek a munkakeresési procedúra során.

Dávid Imre
2012. 01. 30. 8:16
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Glassdoor amerikai álláskereső portál minden évben közzéteszi az állásinterjúk során elhangzott legfurcsább kérdések toplistáját. A huszonötös tabellán nagy számban és előkelő helyeken képviseltetik magukat a technológiai vállalatok; a HR-szakemberek szerint az első hallásra rendkívül bugyutának tűnő kérdésekre éppen azért van szükség, hogy az interjúztató tesztelhesse a jelöltek intelligenciáját és problémamegoldó képességét.

További trendek
Mítosz, hogy a magyar mérnökök könnyedén maradnak külföldön
A jövő tech-munkahelyei
- Miért menekülnek az IT-sek?
- Kikre számítanak?

A portál cikke szerint a cégek személyzetisei mindent elkövetnek annak érdekében, hogy zavarba hozzák az álláskeresőket. Ennek alátámasztásául számos példát is közöltek: „Hogyan bizonyítaná, hogy a németek a világ legmagasabb emberei?” – tette fel a kérdést egy marketinges posztra pályázó szakembernek az amerikai Hewlett-Packard (HP) toborzója; de a Google-nál sem voltak kíméletesebbek: „Hányan használják a Facebookot San Franciscóban pénteken délután fél háromkor?” – hangzott el az igencsak adekvát kérdés egy állásinterjún.

Könyvek, filmek, hobbik
Egy általunk megkérdezett fiatal munkavállaló szerint Magyarországon egyelőre kíméletesebbek a HR-esek. „Nem sok multinál voltam interjún, talán összesen négy olyannál, ahol volt dolgom HR-esekkel – mondta névtelenül nyilatkozó interjúalanyunk, aki a BME műszaki informatikus szakán és a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy és számvitel szakán is diplomát szerzett. – Nagy meglepetés sehol sem ért, minden ilyen interjú hasonló koreográfia szerint zajlott le.”

Interjúalanyunk tapasztalatai szerint a toborzók szinte kizárólag csak a megszokott, képzettségével, szaktudásával, tapasztalatával, motivációjával kapcsolatos kérdéseket tették fel neki – igaz, a cégvezetők már kreatívabbnak bizonyultak. „Az ügyvezetők, vezérigazgatók már inkább meg tudtak lepni, főleg a külföldiek – mondta. – De igazán extrém kérdésekkel ők sem vegzáltak. Egyetlen olyan – egyébként francia – nagyfőnökkel találkoztam, aki mindenáron a kedvenc könyveimről, filmjeimről, hobbijaimról akart beszélgetni velem; szakmai kérdések csak elvétve kerültek szóba. Gondolom, afféle személyiségvizsgálatnak szánta az eszmecserét.”

Rátermettség és tapasztalat
Beszélgetőtársunk a műszaki diploma megszerzése után kezdett dolgozni, és a munka mellett végezte el a közgazdász szakot. „Állást keresni a műegyetemi állásbörzén kezdtem, még a diplomafélévben – mondta. – Leadtam néhány önéletrajzot; úgy emlékszem, egyetlen vállalat, egy fejlesztőcég HR-ese keresett meg. A sztenderd háromkörös interjú után, még a diplomaosztó előtt fel is ajánlották a pozíciót, de nemet mondtam: szerettem volna kicsit alaposabban körülnézni a munkaerőpiacon.”

Ezután módszeresen nekilátott a kínálati oldal feltérképezésének: a nagy munkaközvetítő oldalak hirdetéseinek végigböngészése mellett az Informatikai Vállalatok Szövetségének (IVSZ) honlapján található cégek listáját is végigolvasta, és a vállalatok honlapján kutatott vonzó ajánlatok után.

„Nagyjából húsz-harminc helyre küldtem el az önéletrajzomat. Először nem a multinacionális cégeket céloztam meg: szerettem volna egy kisebb cég kötelékében kipróbálni magam – fejtegette. – Ezután két-három hétig folyamatosan interjúkra jártam, ezek, mivel kisebb cégekről volt szó, főleg szűk körű beszélgetésekről, rövid tesztírásokról szóltak. Az interjúk során szerencsére viszonylag rövid idő alatt sikerült kiszűrnöm azt a három legjobb ajánlatot, amelyek közül végül választani tudtam: Java-programozóként vállaltam munkát egy informatikai szolgáltató Kft.-nél.”

Alanyunk tapasztalatai szerint a pályakezdők esetében elsősorban a képzett, kvalitásos és az ambiciózus pályázókat keresik a cégek. „Persze örülnek, ha van az embernek gyakorlati tapasztalata és felkészültsége is, de azért nem támasztanak akkora elvárásokat, mint egy kipróbált szakember esetében – mesélt a benyomásairól. – Ez természetesen a fizetéseken is meglátszik: egy friss diplomásnak már csak az alacsonyabb követelmények miatt is lényegesen kisebb fizetést ajánlanak, mint egy rutinos szakembernek.”

Ami azonban minden esetben kiemelten fontos, az a biztos, tárgyalóképes nyelvtudás. No meg a személyes benyomások és a jó hozzáállás. „Tapasztalataim szerint sokat jelent, ha azt látják az emberen, hogy vannak saját gondolatai, és nincs megijedve a helyzettől – mondta. – Ha a cégvezetők úgy gondolják, hogy bele tud tanulni a munkakörébe, tesznek egy próbát a jelentkezővel. Tudják, nem gond, ha tévednek, hiszen a próbaidő végén úgyis szó nélkül kirakhatják az illetőt. Persze az sem mellékes, hogy hol szerezte a diplomáját; láthatóan másképp állnak a jelentkezőhöz, ha az komoly, nagy presztízsű egyetemről vagy főiskoláról érkezik.”

Kőbe vésett szabályok
Interjúalanyunk tavaly váltott munkahelyet. Jelenleg mobilalkalmazás-fejlesztőként dolgozik egy nemzetközi informatikai óriásvállalat magyar leánykájánál. A munkakeresésnek ezúttal már két, kifejezetten versenyképes diplomával a zsebében, meglehetős tapasztalattal vágott neki. „A multinacionális vállalatok interjúztatási folyamata éppolyan volt, amilyennek korábban elképzeltem – mondta. – A nagy cégek felvételi folyamatai sokkal merevebbek, személytelenebbek, formalizáltabbak, mint a kis- és középvállalatokéi. Utóbbiak alapvetően rugalmasabban, sokszor szinte ad hoc módon állnak hozzá a toborzáshoz, nincsenek kőbe vésett szabályaik. A kisebb cégeknél általában már az első körben beül az ügyvezető a beszélgetésre, a multiknál viszont először a HR-en, a többkörös telefonos és személyes interjúkon és a HR-esek által elé tett teszteken, „nyelvvizsgákon” kell átverekednie magát.

Melyik Microsoft Office program lenne ön?
A Glassdoor.com a felhasználók beszámolói alapján évről évre összegyűjti az állásinterjúk során elhangzott legmulatságosabb kérdéseket. Íme néhány a 2011-es év gyöngyszemei közül:
– Mit gondol ezekről a kongresszusban ülő pojácákról? (Consolidated Electrical)
– Melyik Microsoft Office program lenne ön? (Summit Racing Equipment)
– Kérem, betűzze le a diverticulitis szót! (EMSI Engineering)
– Hogyan oldaná meg a világéhínség problémáját? (Amazon)
– Mit gondol, Mahatma Gandhiból jó szoftvertervező lett volna? (Deloitte)
– Van egy csokor virágja. Két szál kivételével mind rózsa, kettő kivételével mind margaréta és kettő szál kivételével mind tulipán. Hány szál virág van a csokorban? (Epic Systems).

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.