Mobil egészségügy

A technológia adott, hogy egy mobileszköz, valamint az arra épülő alkalmazások segítsék az idősek, betegek, rászorulók, de akár az egészséges életre törekvők, a sportolók napi életvitelét. Hazai fejlesztőkből sincs hiány, ám a termékké válás, a megfelelő üzleti modell kialakítása még komoly gondot okoz.

A problémakör kapcsán számos kérdés vetődik fel. Milyen célra volnának a mobilalkalmazások a legalkalmasabbak az e-health területén? Kik képezik a célcsoportot? Milyen a kínálat az ötletek, a prototípusok szintjén? Melyek a termékké, szolgáltatássá válás fő akadályai? Milyen kormányzati, szakmai, üzleti és egyéb lépések lendítenék előre az ügyet? Milyen üzleti modellt tartanának életképesnek a témában érintett vállalatok? A Műegyetem Egészségipari Mérnöki Tudásközpontja (BME EMT) által szervezett beszélgetés résztvevői válaszokat kerestek a kérdésekre.

- Egy hét az e-egészségügyben

- Biztos kézfertőtlenítés

- Japán-magyar közös kutatások

- Magyar okostelefon alkalmazás a legjobbak között

A témában érintett összes hazai vállalat számára fontos tudnivaló a támogatáspolitika két változása – hívta fel a figyelmet Kovács Kálmán, a BME Egyesült Innovációs és Tudásközpont igazgatója. Az egyik változás, hogy a projektek támogatási körében megjelent a terméktámogatás; a pályázatokat már elkezdték kiírni. A kedvezményezettek körét a vállalkozások képezik, beleértve a legkisebb, dinamikusan fejlődő cégeket, az úgynevezett gazellákat is. A pályázatok során előnyt jelenthet az a gyakorlati és elméleti tudás, amely például a Műegyetemen felhalmozódott. Érdemes tehát elgondolkozni az együttműködésen. Figyelemre méltó, hogy a közelgő FP8-ban kiemelt szerepet kapnak a kis- és középvállalatok információtechnológiai fejlesztései, benne a jövő internetje, a felhőalapú, valamint az okos megoldások.

Fontos az edukáció

Az m-health témájú fejlesztések célcsoportja meglehetősen nagy, kezdve a végfelhasználóktól (családok; szűkebb közösségek, például siketek, rehabilitációra szoruló sérültek; orvosok; egészségügyi és ápolószemélyzet stb.) egészen a fejlesztési eredményeket saját rendszereikbe, szolgáltatásaikba beépítő vállalatokig. Ennek megfelelően a szolgáltatásokat különféle módon kell „csomagolni”, továbbá óriási szükség van a felhasználók edukációjára – mutatott rá Miletics Pál (Telenor). Korántsem mindegy, hogy hol, milyen szakértői támogatás mellett kerül a felhasználó kapcsolatba az eszközzel, a szolgáltatással. Egyelőre hiányoznak azok a társaságok, amelyek kifejezetten e-health, m-health szolgáltatásokat kínálnak – olyanokat, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek a felhasználókkal; a mobiltársaságok nem ezen a szinten foglalkoznak a problémakörrel. A jelenlegi helyzetben szóba jöhetnek például a háziorvosok vagy a patikák, ám mindkét szcenárió tartogat buktatókat, ezek leginkább a motiváció hiányából, a magyar lakosság gyenge egészségtudatos magatartásából fakadnak. Ha az OEP támogatná az életvitelt segítő eszközöket, az kétségtelenül elősegítené az e-health és m-health alkalmazások terjedését, ám többek, így például Kövécs András (Mobilitás és Multimédia Klaszter, Artklikk) véleménye szerint a kulcs a motiváció megteremtése.

A helyzet azért nem annyira rossz, a fiatalabb korosztályok sokkal nyitottabbak, és olyasmiért is hajlandók fizetni – akár más dolgok kárára is –, amiért az idősebbek nem. Fejlesztői oldalon is hatalmas az érdeklődés a mobilalkalmazások iránt. A Műegyetem nem kifejezetten olcsó mobilkurzusai például pillanatok alatt betelnek, és az átlagnál sokkal kisebb a lemorzsolódás – fogalmazott Charaf Hassan(BME). A technológia tehát nem akadály, és már most látszik, hogy a mai huszonévesek sokkal fogékonyabbak a különféle mobilalkalmazások, így az m-health megoldások iránt is, mint elődeik.

Eszközdilemmák

Egy németországi kutatás szerint is óriási különbségek vannak a korosztályok eszközhasználati képességei, illetve hajlandósága között. Az m-health legnagyobb piaci potenciálját jelentő, nyolcvan év fölötti korosztály két, de legfeljebb négy nyomógombbal tud elboldogulni. Negyven-ötven év fölött egy hagyományos mobilkészülék minden további nélkül alkalmazható, az okostelefonok használata azonban már gondot jelent. Hiába terjednek tehát rohamosan az okostelefonok, azokat az m-health céljára még jó ideig nem, vagy csak elvétve lehet használni. Több hazai kutatási eredmény és tapasztalat is egybecseng a fentiekkel, azaz a lakosság által jelenleg döntő mértékben használt mobiltelefonok professzionális m-health célokra nem alkalmasak.

Mindezeket figyelembe véve felvetődik a kérdés, vajon érdemes-e ma Magyarországon üzleti modellt építeni a telemedicina alkalmazásokra. Egyes vélemények szerint hobbialkalmazásokkal kellene indulni, és először a fiatalabb generációt megcélozni. Ezeket az alkalmazásokat a különféle internetes áruházakon keresztül széles, nemzetközi közönség számára lehetne elérhetővé tenni.

Fábián Kálmán, az ISH stratégiai igazgatója szerint olyan szolgáltatásokban kell gondolkozni, amelyeket nem csak mobileszközzel lehet igénybe venni. Legyen azonban a csatlakozás vezetékes vagy mobil, minden esetben kényes kérdés, hogy az orvostól távol, az egészségügyi személyzet közreműködése nélkül mért adatok (vérnyomás, vércukorszint, testtömeg stb.) mennyire tekinthetők hitelesnek, mérvadónak. Az szinte biztos, hogy saját eszközök használata nem jöhet szóba, de járható útnak tűnik, hogy az egészségügyi intézmény vásárolja meg és validálja a pácienshez kihelyezett eszközöket. Ez az eljárás azonban behatárolja a felhasználók számát. Természetesen a zárt, automatizált technológiáról ilyenkor is gondoskodni kell, ráadásul a betegnek írásban kell kijelentenie, hogy nem csal.

A Telenornál köztes egészségügyi réteg kialakításán dolgoznak. Ezen a rétegen végzik például a beérkező adatok feldolgozását. A háziorvosi szinttől fölfelé terjedő egészségügyi ellátólánc protokolljai már készülnek, a tesztterep Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.

Gondot jelent, hogy sok egyedi megoldás születik, és ezek nem terjeszthetők ki széles körben. Az érintettek ugyan már tárgyalnak fejlesztési eredményeik megosztásáról, összehangolásáról, de egyelőre nem jöttek létre komoly megállapodások. Nagy előrelépést jelentene egy közhiteles egészségügyi gerinchálózat kialakítása, amire ráépülhetnének az ellenőrzött forrású alkalmazások.

Nem csak a pénzen múlik

Az ötletek termékké válását sok esetben az egészségügyi intézmények technológiai elmaradottsága is hátráltatja. A Fejér megyei kórházakban például a PC-k átlagéletkora 6,5–7,5 év. Sok helyen a gépeken nincs grafikus felhasználói interfész. Noha az eszközárak az utóbbi években drasztikusan leestek, a teljes géppark megújítása rengeteg pénzbe kerülne, ráadásul az oktatás költségével is számolni kell – mondtaZabrádi Zoltán (GYEMSZI), aki a beszerzési stopra is felhívta a figyelmet.

Cikkünk még nem ért véget, kattintson a folytatásért!