Kereskedelmi háború Kínával?

Acél, olaj, tiszta víz? Ugyan, van ennél még égetőbb probléma: a ritkaföldfémek. Kína ráült a készletekre, pedig arra nagy szüksége lenne a fejlett világnak is.

Ha megkérdezünk valakit, miből van egy mobiltelefon, minden bizonnyal vagy a vállát vonogatja, vagy olyan elmés válaszokat kapunk, hogy „műanyagból” (végül is...), esetleg a felkészültebbek a chipek alapanyagát, a szilíciumot azért eltalálják. Legtöbben viszont nem tudják, hogy a kicsiny kommunikációs eszközökhöz - ahogy szinte minden elektronikai berendezéshez - szükség van egy olyan anyagcsoportra, amit úgy hívnak: ritkaföldfémek. A nevéből adódóan ki is lehet találni, miért olyan értékesek: mert ritkák. És azért, mert a fejlett technológiai ipar egyre nagyobb mértékben támaszkodik meglétükre.

Ritkaföldfémek - nélkülük leállna az elektronikai ipar

Van azonban néhány igen kellemetlen tulajdonsága a ritkaföldfémeknek. Kitermelésük igencsak környezetszennyező, így a fejlett országok már hosszú évekkel ezelőtt lényegében leállították a saját területeiken található bányákat. Ezt az tette lehetővé, hogy Kínában és Afrikában - innen származik ezen anyagok zöme, mintegy 95 százaléka -, fogalmazzunk úgy: sokkal kevesebb gondot fordítanak az emberek és a környezet védelmére. Kína ráadásul bőségesen ellátta a piacot ezekkel a fontos anyagokkal, így a gyártók többsége nyugodtan pörgette a fogyasztást az egekig. Mígnem...

Kína bekeményít

A több mint egymilliárd embernek otthont adó országban rájöttek, hogy az általuk kitermelt ritkaföldfémekre a rizs hazájának is majdnem teljes egészében szüksége van, így, noha komoly készleteket halmozott fel belőle a távol-keleti állam, elkezdte drágán mérni ezeket az anyagokat az elsősorban nyugati piacokra dolgozó gyártóknak. Ez természetesen megdrágítja az így előállított termékeket, ám sok választásuk nincsen a nyugatiaknak: a ritkaföldfémekre szükségük van. Egyrészt nem könnyű gyorsan technológiát váltani - gondoljunk csak az olajfüggőségünkre, minden egyéb, alternatív energiaforrás ellenére -, másrészt a saját bányák újra aktiválása nem megy végbe egy-két hét alatt. Arról nem is beszélve, hogy senkinek sem akarózik olyan környezetszennyezésnek kitenni saját földjeit, mint amilyeneket a kínaiak kvázi szó nélkül benyelnek a remélt előnyökért cserébe.

Egyvalamit azonban tehet a nyugat, élén az Egyesült Államokkal. Panaszt nyújtott be a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO), miszerint Kína nem fair módon befolyásolja a ritkaföldfémek exportját. Az USA mögé gyorsan felzárkózott az Európai Unió és Japán is, azt kérve a szervezettől, hogy kötelezze párbeszédre a témában a kínaiakat. Azt szeretnék az országok elérni, hogy az olyan anyagok, mint a telefonokhoz, laptopokhoz és MP3 lejátszókhoz szükséges wolfram és a molibdén továbbra is relatíve olcsón álljon az ipar rendelkezésére. Ha nem, az könnyen megakadályozhatja például az alternatív energiákra való gyors, szélesebb körű átállást is, tekintve, hogy szükség van rájuk például az elektromos autók akkumulátoraiban és a szélerőművekben is.

“Ezek az anyagok kulcsfontosságúak több amerikai gyártási szektor és így az Amerikában készült termékek számára is. Alapvető fontosságú, hogy az amerikai dolgozók és gyártók fair és egyenlő hozzáférést kaphassanak a nyersanyagokhoz, mint amilyenek a ritkaföldfémek” - nyilatkozta Ron Kirk, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője, aki fontosnak tartotta azt is kihangsúlyozni, hogy ezek a jogok a WTO minden tagjának járnak, így azokat Kína kötelező érvénnyel elfogadta, amikor csatlakozott a világszervezethez 2001-ben.

A kínai külügyminisztérium - egyelőre - nem kívánt reagálni a felhívásra. Nem is kell elsietniük a dolgot, hiszen nagyjából egy évük van megfontolni a választ. A WTO eljárása ugyanis több lépésből áll, mire eljuthat abba a fázisba, hogy valamely tagállammal szemben kereskedelmi szankciókat vezessen be.