EU: a demokrácia ideje lejárt

Legalábbis, ami az autógyártást, azon belül is az ütközések kezelését illeti. Az eddigi, önkéntes hozzáállás ugyanis alig hozott eredményt...

Talán sosem szűnnek meg a közúti balesetek, de számos dolgot lehet tenni a kárcsökkentésért. Emberéleteket meg lehet védeni a szerencsétlen események elkerülésével is, de ha az már bekövetkezett, minél hamarabb érkezik a segítség, annál jobb. Jelenleg azonban pusztán a túlélők/szemtanúk telefonhívásaira támaszkodhatnak a mentők és a tűzoltók – de mi a helyzet akkor, ha éppen senki nem tudja értesíteni a hatóságokat? Életek vesznek oda, családok csonkulnak örökre, pusztán azért, mert a balesetről nem tájékoztatta senki (időben) a mentőket.

Az Európai Unió illetékesei eddig is sokat tettek a közlekedés biztonságosabbá tételéért, és odafigyeltek arra is, hogy a már kialakult incidensek jobban kezelhetők legyenek (például a 112-es vészhívó az EU majdnem teljes területéről egységesen és díjmentesen hívható). A legjobb persze az lenne, ha automatikusan működne a hatóságok értesítése, ezért korábban azt a javaslatot tette le a Parlament az asztalra, miszerint ütközés esetén a jármű magától, önműködően tájékoztassa a történtekről a megfelelő szerveket.

Ám az eCallnak nevezett szolgáltatás adaptálása mostanáig a gyártók önkéntességén múlott – nem is terjed(t) el. Ennek vetett véget nemrég az EP, amikor úgy döntött a napokban, hogy kötelezni fogja az érintetteket arra, hogy 2015-ig történjen meg az átállás. Eszerint az évtized közepétől már csak olyan új autó hozható forgalomba az öreg kontinens egységbe tömörült államaiban, mely rendelkezik a 112 baleset esetén automatikus hívásának képességével. Ezzel a Parlament szakértői szerint gyorsabban érkezhetne a segítség a bajba jutottak számára, éves szinten akár 2500 élettel is többet lehetne megmenteni, illetve a sérülések súlyossága 10-15 százalékkal mérsékelhető lenne a gyorsabb beavatkozás révén.

Még 2003-ban merült fel először az eCall ötlete. Működési elve igen egyszerű: gépjárműbe épített szenzorok figyelik a közlekedési eszköz állapotát, és ha abban jelentős változás lép fel – például kinyílik a légzsák – vagy az utastérben megnyomják a vészjelző gombot, azonnal „tárcsáz” a rendszer. Emellett műholdak és cellainformációk révén meghatározza azt is, hogy hol történt a baleset, illetve úgynevezett MSD adatcsomagot (minimum set of data) küld a legközelebbi elsősegély-központnak, ami magában foglalja az esemény bekövetkeztének idejét, az útirányt, a járműazonosítót, annak meghatározását, hogy az eCall automatikusan vagy manuálisan indult-e be stb. A korlátozott mennyiségű, de pontos információ nagyban segítheti a mentők, tűzoltók munkáját, tájékozódását, illetve megszünteti a nyelvi korlátok jelentette hátrányokat, hiszen nem kell telefonon az adott ország nyelvén (jobb esetben angolul) beszélgetni a balesetet szenvedetteknek és a hatóságoknak.

Tömegközlekedés – veszélyes üzem az európai utakon

A magánszférára kényes európaiak jogainak tiszteletben tartása végett az EP leszögezte, hogy csak olyan rendszer állítható működésbe egy autóban, ami nem alkalmas arra, hogy folyamatosan nyomon kövesse a volán mögött ülőt. Az eCall szolgáltatás minden autóvezető számára ingyenesen használható, a hozzá szükséges eszköz viszont nagyjából 100 eurónak megfelelő összegbe kerül, állítja az Európa Bizottság. Legalábbis akkor, ha általánosan elterjedtté válik, és évente több millió új gépjárműbe telepítik. Emellett olyan lehetőségeket rejt magában, mint a biztosítások adatszolgáltatója, az ellopott járművek nyomkövetését lehetővé tevő szolgáltatás vagy az elektromos útdíjak pontos meghatározását biztosító lehetőség.

Ahhoz, hogy az elvártnak megfelelően működésbe állhasson az eCall, nemcsak technikai fejlesztésre van szükség, hanem a hatóságok, az autógyártók és a mobilszolgáltatók közötti szoros együttműködésre is. Emellett tagállami szinten egységesíteni kell a vészhívó rendszereket, hogy azok megfeleljenek az egységes eCall standardoknak. Jelenleg még nem minden EU állam használja ezt a rendszert.