Híres ételek, amelyeknek biztosan rosszul tudtuk az eredetét

Sült krumpli

Mi sem egyszerűbb ennél, gondolhatjuk. Hiszen elég a népszerű köret angol nevét vennünk – french fries – és minimális nyelvtudással felvértezve máris kijelenthetjük: a sült krumpli francia eredetű. Tökéletes gondolatmenet, csak a következtetés téves: a feltalálói ugyanis a belgák. A nép száján keringő legenda szerint a belgák egyik kedvenc eledelüket, a hirtelen sült apróhalakat helyettesítették vele halban ínséges időkben. Nem tudjuk, hogy a furcsa magyarázatnak van-e bármilyen valóságalapja, de a sült krumplis dobogó legfelső fokát nem lehet elvitatni a belgáktól.

A sültkrumpli feltehetően a belgák egyik kedvenc étele volt, amellyel a hirtelen sült apróhalakat helyettesítették a halban ínséges időkben
Fotó: PEXELS

Nachos

Ez tényleg magától értetődő: a nachos egy tradicionális mexikói étel. Nos nem egészen. Valóban Mexikóból származik az ízletes ropogtatnivaló, de egyáltalán nem tradicionális. Egy Ignacio Anaya nevű ember találta ki, aki egy étteremben dolgozott a texasi határ közelében. Egy napon, mikor nem volt bent a séf, Ignaciora hárult a feladat, hogy az államokból érkező turisták éhét csillapítsa. Ő pedig rögtönzött, nem is akárhogy. És hogy honnan a név? A Nacho az Ignacio beceneve.

A Nacho az ételt feltaláló Ignacio becenevéből származik
Fotó: PEXELS

Kifli

Létezik egy mítosz, mely szerint a croissant nem is francia eredetű, hanem Bécs török ostromának idején „találta fel” egy osztrák pék. A történetet később cáfolták, Wendler pékmester nevéhez ugyanis egy másik péksütemény, a kifli megalkotása fűződik.

Az osztrák Gipfel (orom, templomcsúcs) szóból származik a kifli magyar elnevezése

A sikertelen ostrom után a derék sütőmester – nem kevés szimbolikai érzékről téve tanúbizonyságot – úgy döntött, hogy a város lakóival megeteti a város melletti templomra rövid ideig feltűzött török félholdat. Így született meg a Gipfel (orom, templomcsúcs) szóból, no meg némi lisztből, vajból és kovászból a kifli.

Bécsi szelet

Tökéletesen érthető, ha mostanra kezdene óvatossá válni az egyértelmű következtetésekkel kapcsolatban. Joggal. A bécsi szelet sem tősgyökeres osztrák étel, hanem velencei. Az olasz szakácsok már az 1500-as években sütöttek kenyérmorzsába forgatott húsokat, Ausztriába pedig csak a XIX. század második felében érkezett meg a ma ismert bécsi szelet ősének számító fogás. Az igazán izgalmas kérdés azonban az, hogy miért kezdték a talján konyhamesterek használni húsaikon az aranyló bundát.

A bécsi szelet sem tősgyökeres osztrák étel, hanem velencei
Fotó: PEXELS

A kulcsszó pedig pont az arany. A velencei gazdagok komoly energiákat fektettek olyan mutatványokba, amivel ország-világnak megmutathatják elképesztő vagyonukat. Az egyik ilyen fogás volt a felszolgált ételek aranyporral való meghintése. Egy velencei kalmár által 1514-ben rendezett aranyos lakoma után a milánói szakások annyira bepöccentek, hogy feltalálták a szegények aranyát, a morzsás panírt.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Milyen ételeket fogyasztottak az ókori rómaiak?

A rómaiak hosszú ideig igen egyszerűen ékeztek – egyik korabeli szerzőjük azt írja, hogy puliszkán éltek –, ami illett is a nehezen tengődő, egyik napról a másikra élő földműves- és pásztornéphez. Ám a gazdagok Rómája, hatalma tetőpontján, más szokásokat vesz fel: enged az elpuhulás Keletről érkező csábításának – írja a mindmegette.hu.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.