Nagyon fontos, hogy milyen alapanyagokból készül a juhtúrós sztrapacska tésztája. Nem mindegy, milyen krumpliból készítjük és hogyan szaggatjuk ki a tésztát. A legtöbb receptben nyers, reszelt krumplival elkevert tésztával dolgoznak, de néhány receptben - amely az olasz gnocchival mutat rokonságot - a megfőzött, majd összetört krumplival dolgozzák össze a lisztet, s így születnek a formailag a mi nokedlinkre emlékeztető galuskák.
A galuska készítésének módja szintén kardinális kérdés. A legtöbben az általunk is gyakorta használt, lábasra illeszthető, spatulával működő nokedliszaggató segítségével készítik a tésztát,
míg sokan úgy vélik, hogy az az igazi, amikor a vizezett deszkára halmozott tésztát késsel kaparják/vágják bele a lobogó vízbe.
A nagyobb darabokban maradt, nehezen eldolgozható nyers krumplicsíkok okozta fennakadásokat figyelembe véve igazuk is lehet, bár mindkét módszer meglehetősen macerás.
A homogénebb tészta elérése érdekében célszerű minél apróbbra reszelni a krumplit. A reszelő mellett jó szolgálatot tehet a daráló is. Ha nagyon vizes a krumpli, akkor érdemes egy kicsit kinyomkodni.
Akármennyire macerás is a nyers krumplival való munka, mindenképpen megéri.
Az enyhén sós vízben kifőzött galuskákat ugyanis már csak szűrni kell, majd összeforgatni a lágy juhtúróval s az előre lepirított szalonna zsírjával. Ha nem elég meleg a tészta, akkor egy serpenyőbe, a szalonnasütésből visszamaradt zsírba tegyük bele a túrót, és közepes láng mellett hagyjuk, hogy megfolyósodjon, majd így adjuk a tésztához.
Abban az esetben, ha túl intenzívnek ítéljük a túró ízét, melegítés közben adhatunk hozzá egy kis tejfölt vagy akár tejszínt. Ezután csak annyi a dolgunk, hogy tálaljuk, némi pörc kíséretében.
Az eredeti cikk ITT olvasható.
Borítókép: Képernyőfelvétel (Fotó: Videa/Mindmegette)
