A felmérésből kiderül, hogy a válaszadók 66 százalékának a klasszikus farsangi szalagos fánk a kedvence, az ezüstérmet – jócskán lemaradva – az amerikai donut szerezte meg a ranglistán 13 százaléknyi szavazattal, míg a ropogós csörögefánk a harmadik helyen végzett. A kutatásban felmerült még az egérkefánk, a képviselőfánk, az eklerfánk és a túrófánk neve is, de ezeket csupán 1-2 ember nevezte meg abszolút kedvencként.
Természetesen az amerikai donut csakis cukormázzal élvezhető, viszont a csokis verzió kétszer olyan népszerű, mint a vaníliás. A szalagos fánk rajongóknak csak a tizede nyilatkozott úgy, hogy ő bizony inkább simán eszi a fánkot, az elsöprő többség valamilyen finom lekvárral szereti megtölteni a farsangi édességet.
Az ízek tekintetében abszolút hagyománykövetők vagyunk, a lekvárok közül az emberek 80 százaléka-a a sárgabarackot választja, mely így megelőzi az eperlekvárt. Egyvalamiben viszont szinte mindenki egyetértett, az otthon készült fánknak nincs párja! A megkérdezettek kétharmada a házi fánkot szereti jobban, míg egyharmada – természetesen az amerikai fánkok rajongói – a boltban kapható verziót részesítik előnyben.
A FARSANGI FÁNK TÖRTÉNETE
A farsangi fánk – bármennyire is hagyományos magyar édességnek tűnik – német gyökerekkel rendelkezik. A bécsiek esküsznek rá, hogy városukban született ez a farsangi édesség, amikor Frau Krapfen pékné egy türelmetlen kuncsaft fejéhez akarta vágni a kenyértésztát, és az véletlenül a tűzhelyen lévő, zsírral teli lábasba pottyant. Valójában már a régi görögök, majd a rómaiak is készítettek zsiradékban kisütött kelt tésztát, amely azóta is megtalálható számos nemzet konyhájában, gondoljunk csak a spanyol fahéjas-cukros-csokiszószos fánkgolyókra vagy éppen az osztrák indiánerre.
Ez utóbbi történelme egyébként tényleg rendelkezik némi magyar szállal. Történt ugyanis, hogy egy magyar arisztokrata, Pálffy Nándor gróf 1813-ban megvette a híres Theater an der Wient, ahol a közönség színházba járási kedvét növelve a szünetekben olyan attrakciókkal szórakoztatták a nézőket (mérsékelt sikerrel), mint egy valódi indián törzsfőnök műlövő és fúvócsőcéllövő művészete. A nézőszám-növekedés híján azonban a gróf végül a szakácsához fordult. Ő állt elő a csokoládéval áthúzott, tejszínhabbal megtöltött fánkgolyók ötletével, amit ingyen osztogattak az indiánshow mellé. A különleges promóció után egész Bécs csak a híres csokoládéval bevont fánkról beszélt, melyet a köznyelvben indiáner fánknak neveztek el.
A SZALAGOS FÁNK ELSŐ RECEPTJE
A Reál kutatásában is szereplő szalagos fánk egyik első hivatalos receptje német nyelven egy bécsi ünnepi szabályzatban szerepelt először 1486-ban, később Mária Terézia 1772-es, nyolc pontba szedett báli rendelkezése is megemlíti farsangi fánkként. A szalagos elnevezés egyébként a XIX. századból ered, és a profi fánksütők szerint a fánk megfelelő, könnyed állagát jelzi a két sütött, barna fél közötti világos csík, azaz „szalag” megléte. Az 1840-ben megjelent, Czifray István szakácsmester magyar nemzeti szakácskönyve viszont a fenti mellett számtalan fánk receptjét közli: a klasszikus szalagos fánk mellett találunk itt tejfeles farsangifánk-receptet, dörzsölt farsangi fánkot, tolófánkot, csorogtatott fánkot mandulatésztából és csöves fánkot is.
A fánk egyébként nemcsak az előkelők, de a nép körében is gyorsan elterjedt, erről tanúskodnak a szalagos fánk tájnyelvi elnevezései: hívják pánkónak, siskának vagy éppen lapótyának, tarkedlinek, kráflinak (főként a svábok), pampuskának vagy herőcének a palócok. Mivel a kutatásból kiderül, hogy a megkérdezettek 76 százaléka ma is süt otthon farsangi szalagos fánkot, így remélhetjük, hogy ez a finomság még sokáig velünk marad. Mutatunk is hozzá egy tökéletes receptet!
BARACKLEKVÁRRAL TÖLTÖTT SZALAGOS FÁNK RECEPT
Hozzávalók:
A fánkhoz:
- 3,3 dkg élesztő
- 3 dl langyos tej
- 60 dkg finomliszt
- 4 ek cukor
- 4 db tojássárgája
- 0,5 dl rum
- 1 csipet só
- 1 db narancs vagy citrom reszelt héja
- 8 dkg olvasztott vaj
A sütéshez:
- 1 l étolaj
A lekváros töltelékhez:
- 20 dkg baracklekvár
A díszítéshez:
- porcukor
Elkészítése:
1. A töltött szalagos fánk elkészítéséhez először az élesztőt egy kevés langyos tejben felfuttatjuk. A maradék tejjel és a fánk többi hozzávalójával lágy, hólyagos tésztát dagasztunk dagasztógéppel. Hozzáadjuk a felfutott élesztőt, és a legvégén az olvasztott vajat is.
2. Ezután kiolajozott kelesztőtálban kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztjük, majd lisztezett munkalapra borítjuk.
3. A tésztát 18 egyforma (kb. 7 dkg-os ) darabra vágjuk. A tésztadarabokat egyenként felgömbölyítjük, majd konyharuhával letakarva újabb 30 percig pihentetjük, kelesztjük őket.
4. A lekváros töltelékhez a baracklekvárt simára keverjük, majd egy fánktöltő csővéggel ellátott habzsákba töltjük
5. A fánksütéshez 1 liter étolajat kb. 170 fokra melegítünk egy nagyobb lábasban úgy, hogy 3-4 cm magasan álljon benne. A fánkokat úgy tesszük bele, hogy a felső felük kerüljön először az olajba. Egyszerre csak 3-4 darabot süssünk, amennyi kényelmesen elfér. Fedővel letakarva kb. másfél percig sütjük az egyik felüket, majd megfordítjuk őket, és fedő nélkül is még másfél percig sütjük.
6. A kisült fánkokat papírtörlőre szedjük, és lecsepegtetjük. Hagyjuk kissé hűlni őket. Ha kihűltek, hurkapálcával kilyukasztjuk az egyik oldalukat és megtöltjük mindet a töltelékekkel. Végül megszórjuk porcukorral, és tálaljuk.
Tipp: A szalagos fánk titka, hogy nagyon alaposan ki kell dolgozni a tésztát, különben sűrű lesz, és nem alakul ki a szalag, a sok vaj lehúzza.
Borítókép: baracklekváros fánk (Fotó: Shutterstock)
