Emberfeletti teljesítményt nyújtott a balassagyarmati atléta

Embertelen erőpróbát vállalt be a napokban Tresó Gábor, a Kiss Árpád VDSE sportolója. Balatonfüreden rendezték meg a hatnapos futás világkupa futamát, ahol a balassagyarmati atléta minden elképzelést felülmúlva teljesített. Összesen 624,743 kilométert futott, ami megfelel a Balassagyarmat–Prága távolságnak. Az egyéni küzdelmekben a 12., korosztályában a második helyen végzett, míg a csapatversenyben ezüstöt vehetett át a magyar válogatott tagjaként – olvasható a Nógrád megyei hírportál, a nool.hu cikkében.

– Mi mindenre lehet emlékezni egy ilyen megmérettetés után?
– Sötét, világos, sötét, világos… Megmondom őszintén, még ennél is jobban összefolytak az események. Nem mondom, hogy más tudatállapotba kerültem, de szerintem közel álltam hozzá. Voltak, akiknek sikerült az alvásmegvonásból adódóan különös tüneteket produkálniuk, érdekes és kicsit ijesztő tanulmány volt testközelből figyelni őket.

– Ne rohanjunk így előre! Hogyan kell elképzelni egy ilyen versenyt?
– A dolog tényleg olyan „egyszerű”, mint ahogy hangzik. Csütörtökön délben elindultunk egy 926 méter hosszú pályán, és aki szerda délig a legtöbb kört tudta megtenni, az nyert. Természetesen képtelenség hat napon át egyfolytában futni, ezért pihenni is kell közben. A szállás közvetlenül a pálya szélén lévő kempingházakban volt, tehát csak kiléptél a pályáról öt métert, és már pihenhettél is. Majd irány vissza a pályára.

– Mi volt a taktikája? Mi volt az elvárása önmagával szemben?
– A verseny előtt nagyon sok olyan ultrafutót megkérdeztem, akik már csináltak ilyet. Ekkora távon természetesen mindenkinek kicsit más a tapasztalata, hiszen minél hosszabb egy verseny, annál jobban előtérbe kerül az egyéniség, az egyéni igény. Nagy öröm volt találkozni és beszélgetni azokkal a tapasztalt futókkal, akiktől már eddig is nagyon sok mindent tanultam. Végül úgy gondoltam, hogy 600 kilométer teljesítése elérhető lehet számomra, bár így utólag megmondom, sokkal nehezebben jött össze, mint ahogy gondoltam.

– Az utolsó napi teljesítményére nehéz mást mondani, mint hogy feltámadás.
– Volt egy időszak, mikor teljesen kimerültem, mind fizikailag, mind pedig lelkileg. Leültem és azt mondtam, hogy meguntam. De tényleg szó szerint, már untam az egészet. A 600-as motivációm is szertefoszlani látszott. Bementem aludni és mondtam, hogy nem kell ébreszteni, alszok, amíg alszok. Amikor felkeltem, sok biztató üzenetet kaptam, ezek közül akkor épp Kovács Roland barátomé hatott a legjobban. Kirántott a gödörből, és úgy mentem ki a pályára, hogy mindent beleadok. Kifutom magamból azt, ami még van, és lesz, ami lesz, de nyugodt szívvel mondhatom a végén, hogy mindent beleadtam. Jól haladtam, és menet közben a sporttársak, illetve a rendezők visszajelzései még további erőt adtak. Hajtottam a barátaimért és a magyar csapatért. Végig nagyon motivált voltam, és ennek köszönhetően sikerült jócskán túllépni a tervemet is. Hihetetlenül boldog voltam.

Közel áll hozzá a mozgás: körbefutotta egész Nógrádot

Tresó Gáborra megyeszerte sokan talán a 2013-as megyefutásával kapcsolatban emlékeznek, amikor is körbefutotta egész Nógrádot. A balassagyarmati már négyszer ölthette magára a címeres mezt, a mai napig arra a legbüszkébb, hogy minden alkalommal egyéni csúccsal zárt. Tavaly pedig ismét sikerült olyat tennie, amit előtte még soha senki, az ország legalacsonyabb pontjáról elfutott a legmagasabbig. A Gyálarét–Kékestető 247 kilométeres távját 37 óra alatt teljesítette. Ráadásul úgy, hogy pénteken munka után utaztak, szombat reggeli indulásból vasárnap esti csúcsra érés lett, majd hétfőn reggel már ismét a kerékpárján ült. Hiszen foglalkozását tekintve már 15 éve kerékpáros futárkodik a fővárosban, napi szinten 80–100 kilométert kell tekernie. Ahogy ismerjük, hamarosan ismét valami érdekes projekt kapcsán hallunk majd felőle.

A teljes cikk IDE kattintva érhető el.

(A borítókép illusztráció. Fotó: Pexels)