Befejeződtek az idei ásatások Dombóvár határában, a Dombai család egykori rezidenciájának a romjainál, a Gólyavár néven is ismert romoknál. A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete által megvalósuló projektben hat héten keresztül zajlottak ásatások, több mint 900 négyzetméternyi területen. Idén új szelvényeket nem nyitottak meg, hanem a korábbiak feltárását folytatták – írják a Városunk Dombóvár Facebook-oldalon közzétett összegzésben. A munkát a város önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiuma támogatta.
Kevés írásos adat maradt fenn a Dombai család rezidenciájáról
Az ásatás során elsősorban az északi épületszárny keleti oldala, a déli épületszárny udvar felőli bejárata, valamint a kaputoronyhoz a várudvar felől csatlakozó épület rétegtani és építészeti kérdéseinek a tisztázása volt cél.
A várról kevés írott forrás maradt fenn, így különösen értékes az az 1692-ben keletkezett leírás, amely azután készült, hogy Esterházy Pál nádor megszerezte a várat és a hozzá tartozó uradalmat.
Az általa kiküldött Kelcz Mihály részletes beszámolót állított össze a környék viszonyairól, az itt élőkről, és magáról a török kiűzése után már elhagyatottan álló épületről is – olvasható a Tolna vármegyei hírportál, a Teol.hu cikkében..
A leírás szerint a vár négyszögletes alaprajzú, körül árkolt épületegyüttes volt, ahová egy hídon és a nyugatra néző kaputornyon keresztül három kapun át lehetett bejutni. A kaputorony alatt egy börtönként szolgáló pince helyezkedett el. A toronyhoz a várudvar felől épületek csatlakozhattak, amelyek ebben az időben már romos állapotban voltak.
A kaputoronytól délre húzódó falszakasz szintén leomlott. A várudvar északi oldalán egy alápincézett, háromszintes épületszárny állt, amelynek a boltozatai hasonlóképpen elpusztultak. Az épület felső és középső szintjén négy-négy helyiség volt található, a pinceszint végighúzódott az egész épületszárny alatt. Ehhez az épülethez két torony kapcsolódott, amelyek a várudvarra néztek.
A várudvar keleti oldalán nem állt épület, a várfal tetején (és a falból kiugró kőkonzolokon) egy függőfolyosó futott végig. A déli oldalon szintén többszintes és ugyancsak alápincézett épületszárny helyezkedett el. A különböző szintek között faragott kőlépcsőkön lehetett közlekedni. A leírás a várban harminc ajtót és hatvankét ablakot említ, mindegyiknek a kerete szintén faragott kőből készült. Az egész épületegyüttes tető nélkül állt, azonban a szöveg írója megjegyzi, hogy: „az el rontott falakbúl pedigh alkalmas épületet tehetni”. A vártól keletre eső területen egy téglaégető helyezkedett el, amely szintén felújítható állapotban volt.
Egy robbantás alapokig rombolta az épületet
Ezek az adatok különösen értékesek a régészek számára, ugyanis az 1702-ben bekövetkezett robbantás során és az követő időszakban, néhány falcsonk kivételével, az alapokig lerombolt vár egyes töredékes maradványainak, részleteinek a megértésében nélkülözhetetlenek. A leírásban szereplő pincehelyiséget, amely az északi épületszárny alatt helyezkedett el, az elmúlt években kezdték el feltárni, és idén megtalálták az öntött habarcs padlóját is. A pince boltozata az elmúlt három évszázad alatt szinte teljesen megsemmisült, egyetlen helyen maradt meg egy kis részlet belőle, abból azonban már nagy valószínűséggel rekonstruálni lehet a belső terének a magasságát.
A helyiség alján nagy mennyiségű bontási törmelékréteg halmozódott fel, feltehetően közvetlenül a vár lerombolása után.
A régészek ezt kézi módszerrel bontották ki, az anyagát két különböző méretű rostán is átszitálták, aminek köszönhetően hatalmas mennyiségű leletanyag látott napvilágot. Az egykori mindennapi élet használati tárgyai és konyhai hulladék mellett, apró faragott kőtöredékek is ismertté váltak, amelyek a vár egykori díszítésére, pompájára utalnak.
Az épülethez egy belső, a várudvar felé néző torony is csatlakozott, amelynek idén sikerült megtalálni az eredeti, középkori téglapadlóját is. A modern kori (19-20. századi) bolygatások nagyban megnehezítették a feltárómunkát. Sok régészeti korú réteget és emléket megbolygattak, illetve el is pusztítottak általa.
Új 3D rekonstrukció készül
A déli épületszárnynál elsősorban az egyes, részben már feltárt falak építészeti kérdésivel foglalkoztak, egy készülő új 3D rekonstrukcióhoz gyűjtöttek újabb adatokat, amelyek a tudományos felhasználás mellett műemlékvédelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű lesznek.
A Berta Adrián vezetésével zajló régészeti feltáráson a HUN-REN BTK Régészeti Intézetének a munkatársai, valamint szegedi régészhallgatók, nagyatádi és dombóvári középiskolások vettek részt. A szezon előtt a visszatemetett szelvények kitakarásában, majd az ásatás végén a feltárt maradványok állagvédelmi okokból történő elfedésében a Magyar Honvédség 1. Páncélosdandár 2. Lövész Zászlóaljának katonái is közreműködtek.
