Az ELTE, a HUN-REN ATK, a Magyar Természettudományi Múzeum és a lengyel Sziléziai Egyetem kutatói egy eddig ismeretlen poloskanemet és fajt írtak le: Pulafulvius pliocenicus. A példány a mezeipoloskák közé tartozó Cylapinae alcsalád tagja, amely ma főként trópusi–szubtrópusi elterjedésű. A maradvány különlegessége az erősen megvastagodott első csápíz. A Pulafulvius pliocenicus leírása jópár hazai és nemzetközi szaklapban is megjelent, ami a Bakonyi faj tudományos értékét is növeli.
Kép: greenfo.hu
Mit mesél a térség klímájáról a frissen felfedezett poloska lelet?
A Cylapinae csoport jelenlegi élőhelyei alapján a lelet nedves szubtrópusi (Cfa) környezetet jelez a Pliocén idején. Ezt erősítik a pulai lelőhely más, mediterrán jellegű ízeltlábú-elemei (például sünbogarak, termeszek). A faj Európa egyik „legfiatalabb” fosszilis cylapinája, ami a későbbi lehűléssel magyarázható eltűnésükre utal Közép-Európából.
Másik lelet is bizonyítja a Bakony földtörténeti sokszínűségét
A térség régóta híres különleges ősmaradványairól: néhány éve itt írták le a Hungaricus draco bakonyicus nevű őshüllőt, amelyet a laikusok csak „bakonyi sárkányként” emlegetnek. Ez a fosszilis repülő hüllő a kréta időszakban uralta a térséget, szárnyfesztávolsága meghaladta a négy métert. Ez is erősíti Veszprém és a Balaton északi partjának nemzetközi tudományos jelentőségét.
Kik állnak a felfedezés mögött?
A leletre Szappanos Bálint bukkant, a részletes vizsgálatot Kóbor Péter, Szabó Márton, Szappanos Bálint és Artur Taszakowski végezte. Az eredmények a Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments folyóiratban jelentek meg nyílt hozzáféréssel – olvasható a Veol.hu cikkében.
