Út Dél-Pestről a Berlini Operaházba: Interjú Kissjudit Anna operaénekessel

A szakmai útkeresésről, a választott pályája nehézségeiről és szépségeiről mesél az énekesnő.

null

Az unilife.hu új sorozatában olyan motiváló személyiségeket mutat be, akik a szakmai útkeresésükről, illetve a választott pályájuk nehézségeiről és szépségeiről mesélnek – olvasható az unilife.hu cikkében.

 

– A családban két operaénekes is van, hiszen a bátyád, Kiss András is ezt a pályát választotta.  Ő inspirált, hogy ugyanezt az utat válaszd?

– Ezt nyilván nehéz megmondani, de abszolút inspirált. Nyolc éves voltam, amikor ő elkezdett a zeneiskolába járni, és már az első énekvizsgája nagyon nagy hatással volt rám. Viszont az a pont, ahonnan én igazán datálom az érdeklődésemet AZ előadás (egyben a bátyám debütálása operaénekesként): Puccini Bohém élete volt Szegeden. 13 éves voltam akkor.

A Berlini Állami Operaház épülete az Unter den Linden sugárúton, Berlin történelmi központjában. Az 1743-ban megnyílt, eredetileg Porosz Királyi Operaként működő, a helyiek által csak Lindenopernek nevezett épület a berlini állami zenekar otthona is.
Fotó: MTVA/Máté Attila

– Otthon hallottatok, hallgattatok operát? 

– Alapvetően olyan családban nevelkedtünk, ahol a zene az nagyon meghatározó volt; még beszélni sem tudtunk, de édesanyánk már énekelt velünk, nekünk. Természetesen tudtunk operákról, de napi szinten nem volt jelen ez a műfaj az életünkben. Pár évvel később, miután elkezdett a bátyám énekelni, viszonylag hamar kiderült, hogy neki operai hangja van. Innentől kezdve kezdtünk igazán operát hallgatni a családban. Ma már a zene csúcsaként, a zene rendkívül magas fokaként gondolok erre a műfajra.

 

– Mikor dőlt el végleg, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Kezdetben a szüleim óva intettek. Hiszen mennyi esély van arra, hogy egy családban két gyerek is profi szinten foglalkozzon operaénekléssel? Nem akarták, hogy kudarcokat halmozzak és olyan szakmát válasszak, amiben nem tudok elég sikeres lenni. Emiatt olyan gimnáziumba irányítottak, ahol nyelveket tudtam tanulni, hiszen azzal nem lehet mellényúlni. A fordulópont a már említett Puccini előadás volt. Annyira fantasztikus darab, olyan gyönyörű, szerelmi történet, ami fiatal kamaszlányként engem nagyon meghatott. Ezután kezdtem el komolyabban érdeklődni az opera iránt.

 

– Tanulmányaidat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytattad. Mesélnél a képzésről?

– Ez egy klasszikus ötéves (3+2) képzés. Az első három évet a klasszikus énekművész alapszakon töltöttem. Itt - leszámítva a magánénekórát és a korrepetíciót - csoportos órák vannak. Többek között kamaraének órák és elméleti órák (pl. zenetörténet, zeneelmélet, művészet management).

A két év mesterképzésen pedig operaének, valamint oratórium és dalének szak között lehet választani.

 

– A diploma az ötödik év végén egy koncert, ami neked sajnos online zajlott 2020 nyarán. Mi történt utána?

– A képzés végén a külföldi operastúdiók világa felé irányítottak, ami gyakorlatilag egy posztgraduális képzés. Így lettem a Berlini Állami Operaház operastúdiójának ösztöndíjasa két éve, ahol segítenek nekünk felkészülni a szabadúszó életre. Itt már kaptam lehetőséget kisebb-nagyobb szerepekre, illetve mesterkurzusokat szerveznek nekünk, valamint vannak még énekóráink és hangképző tanáraink is.

 

– Mit gondolsz, mennyit „tett hozzád” az egyetem a tanulmányokon kívül?

– Az elméleti képzésen túlmutatott a kapcsolatom a tanáraimmal; a szakmai támogatáson kívül emberileg is sokat kaptam tőlük. Nem voltunk sokan a képzésen, leginkább egy kis családhoz tudnám hasonlítani a közeget.

 

– Mit tanácsolsz azoknak, akik ezzel a szakmával kacérkodnak: egyetemi diploma nélkül is meg lehet élni ezen a pályán? 

– Nem szükséges a diploma ehhez a pályához, a kollégáim között körülbelül ötven százalék a diplomások aránya. Ugyanakkor nagyon nagy előny tárgyi tudás szempontjából.

 

– Vannak negatív oldalai ennek a szakmának?

– Folyamatosan ott van a fejünk fölött, hogy vajon meddig fog tartani a pályafutásunk, hiszen az a két kis izom a torokban bármikor feladhatja a szolgálatot. Na meg persze tudni kell embernek maradni, ami néha nehéz egy-egy nagyobb siker után.

 

– Mit üzennél annak, aki operaénekesnek készül?

– Hogy rettentő sok akadállyal kell szembenézni. Leginkább egy élsportolói karrierhez tudnám ezt hasonlítani: nagyon fontos a napirend, az állandó rutin. Ennek ellenére mégis egy nagyon emelkedett dolog zenélni, énekelni. A közös zenélésnek az élvezete elengedhetetlen, így ajánlom a kamarazenélést mindenkinek. Én sokszor elkövettem azt a hibát, hogy túl nagyot akartam. Nem mindig a sikereket kell  hajszolni, inkább kis lépésekben, nyugodtan, megfontoltan és hatalmas türelemmel kell ehhez hozzáállni. Talán a legfontosabb az, hogy kik vesznek körül: a szerető, támogató közeg létfontosságú.

 

Kissjudit Anna Budapesten született, korai tanulmányait a 18. kerültben végezte, mesterdiplomáját 2020-ban szerezte meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Számos rangos versenyen elért kiemelkedő eredménye mellett, szerepelt már a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Budapesti Wagner-napokon, de játszott már az Erkel Színházban is. A 2020/21-es évadtól a Liz Mohn Kulturális Alapítvány és az Oper in Berlin ösztöndíjasa, illetve a berlini Staatsoper Unter den Linden (Berlini Állami Operaház) operastúdiójának tagja, ahova közel 700 jelentkező közül választották ki a végső 9 közé.

Az énekesnővel készült teljes interjút elolvashatod az eredeti cikkben az Unilife oldalán.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.