A bíró az ítélethirdetéskor elmondta: a vádlott beismerte az emberölést, és a tanúk vallomása, valamint a későbbi sértett feljelentése alapján zaklatásban is elmarasztalták. Hozzátette: kifosztásnak minősül, hogy a vádlott elvette a már halott nő két mobiltelefonját, azokból – mint vallotta – arról akart meggyőződni, hogy tényleg volt-e mással kapcsolata az asszonynak, mint ő azt gyanította.
A bíró szerint semmilyen méltányolható körülmény nem támasztja alá azt a védői kérést, hogy mondják ki: a vádlott erős felindultságban követte el tettét. Az ügyvéd a tárgyalás során azt hangoztatta: a kézzel kezdett, majd egy nyakra hurkolt törölközővel befejezett emberöléshez vivő láncolatot az indította be, hogy védence megalázva érezte magát, amikor a későbbi áldozat egy vita hevében hozzávágta azt a százezer forintot, amit tőle kapott.
Ráadásul, jegyezte meg a bíró, a férfi a tárgyalások során mindvégig saját sérelmeit, valamint azt hangoztatta, mennyi pénzt költött az asszonyra, sokkal fontosabbnak látszottak számára az anyagiak, mint a párkapcsolat. A bíró kiemelte: a férfi javára írták, hogy büntetlen előéletű, tettéről feltáró beismerő vallomást tett. Hozzátette: a vádlotton „nem láttunk megbánást, egy fikarcnyit sem”, amit elmondott, az sokkal inkább tettének önigazolása volt. Mindezek alapján a halmazat középértékének közelében állapították meg büntetését – tette hozzá.
