A jelenleg 70 éves férfi 2002-ben települt haza az Egyesült Államokból. A vádlottnak a fiával és a menyével – részben italozó életmódja, részben anyagi természetű vitáik miatt – rossz volt a viszonya. Kapcsolatuk arra szorítkozott, hogy néha telefonon beszéltek, a fiú pedig időnként pénzzel támogatta apját. A vádlott az anyagi lecsúszásáért a fiát és főként a menyét hibáztatta.
A vádlott 2012 tavaszán nem tudta fizetni lakása bérleti díját, ezért április 5-én ki kellett volna költöznie onnan. Előző nap a férfi többször is felhívta a fiát, hogy ismét pénzt kérjen tőle, de ő ezt megtagadta. Az enyhén ittas vádlott kora délután a fia és menye által üzemeltetett autósiskolához ment Baján. Táskájában magával vitt egy halfiléző kést – hogy azzal ölje meg az asszonyt –, valamint az általa összeállított, „Így jártam, mert bíztam a fiamban” című írás több példányát, amelyben a sérelmeit sorolta föl.
Az autósiskolánál a vádlott odalépett az ajtóban álló menyéhez, azt mondta neki, hogy meg fogja ölni, majd hasba szúrta az asszonyt. A sértett menekülni próbált, ekkor a férfi a nyakán sebesítette meg, s a támadással csak akkor hagyott föl, amikor a nő segélykiáltásait hallva többen a helyszínre érkeztek.
Az asszony súlyos sérüléseket szenvedett, az ítélet szerint az, hogy túlélte a támadást, nem a vádlotton múlt. Az ítélet indoklása során a bíró kifejtette, az első fokon eljáró bíróság a büntetés kiszabásakor messzemenőkig figyelembe vette enyhítő körülményként a férfi idős korát és betegségeit, így a vádlott által kért enyhítésre a táblabíróság nem látott semmilyen indokot.
