Tatár Tímea elmondta: a bíróság K.-né J. Juditot mellékbüntetésként első fokon 5 évre a jogi foglalkozás gyakorlásától is eltiltotta.
A másodrendű vádlott, a felszámolócég képviselője 5 év börtönbüntetést és 5 év közügyektől eltiltást kapott. H. Attilának emellett ugyanúgy 1 millió forint pénzmellékbüntetést kell fizetnie, illetve az ítélet értelmében 5 évig nem gyakorolhatja felszámolói hivatását.
A Debreceni Törvényszék Deák Judit vezette büntetőtanácsa a vádirattól eltérően állapította meg a bűncselekmény minősítését. Az elsőrendű vádlottat fontosabb ügyekben intézkedő, vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel; folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett vesztegetés és folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében találta bűnösnek. A másodrendű vádlottat szintén folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés és befolyással üzérkedés bűntettében marasztalta el a törvényszék – ismertette a szóvivő megjegyezve, hogy a törvényszék a kedvezőbb megítélés miatt a régi Btk.-t alkalmazta.
Deák Judit tanácselnök indoklásában kifejtette: a vádirati tényállással javarészt egyetért a bíróság, több esetben azonban nem lehetett bizonyítani, hogy a bíró valóban átvette a pénzt. Az egyértelmű, hogy a két vádlott rendszeres munkakapcsolatban állt egymással, H. Attila a bíró lánya által vezetett bt.-től bérelt irodát, de beigazolódott a bíró családjának a másodrendű vádlott által finanszírozott hosszú hétvége is.
Bizonyított tény az is, hogy a másodrendű vádlott rendszeresen, szinte „taxiszolgáltatásként” szállította a bírót, intézte a befektetéseit, valamint az autójával kapcsolatos teendőket. A felszámolócég bérleti díjával kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy a H. Attila által képviselt cég a szerződésben rögzített bérleti díj dupláját fizette ki és nem is a bt. beltagjának, hanem a bírónőnek adta oda a pénzt. Arra is volt példa, hogy az elsőrendű vádlott felszámolásokkal kapcsolatos dokumentumokat vett át a másodrendű vádlottól és azt saját maga vitte be a bíróságra.
A bíró kifejtette: K.-né J. Juditnak – a törvényi szabályozás és a kollégiumvezető utasítása alapján – egy 35-40 cégből álló listáról, ábécésorrendben kellett volna kiválasztania azt a felszámolócéget, amelyik az adott ügyben eljár. Ezzel szemben azonban a bíró legfeljebb 5-8 felszámolócéget választott ki, sőt, még saját kollégáit is megpróbálta befolyásolni annak érdekében, hogy ők is a kivételezett cégeket jelöljék ki a felszámolási eljárások lefolytatására.
A bíróság a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) által készített titkos információgyűjtés eredményére nem támaszkodhatott, azokat ugyanis ki kellett zárni a törvényes bizonyítékok közül. Többek között azért, mert az NBH nem bűnüldözési céllal folytatta az információszerzést, másrészt az utolsó, 2009. május 1-jei lehallgatást követően csaknem 3 hónappal tettek feljelentést. A vádlottak és a tanúk ugyanakkor több mindent is elismertek a lehallgatási anyag írott változatában lévő beszélgetések közül. Ezeket a vallomásokat viszont bizonyítékként már fel lehetett használni.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész 3 nap gondolkodási időt kért, a vádlottak és védők elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbeztek.
A szabadságvesztés mértéke miatt az ügyész indítványozta a kényszerintézkedést, így a Debreceni Törvényszék az elsőrendű vádlottat előzetes letartóztatásba helyezte, a másodrendű vádlott számára pedig lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el.
