Ezzel a Győri Ítélőtábla másfél évvel enyhítette a megyei törvényszék ítéletét, amely társtettesként elkövetett rablásért és fegyveres emberrablásért, valamint különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértésért marasztalta el a férfit. Élettársát – aki az első fokú döntés szerint bűnsegédként követte el a testi sértést – nyolc év fegyházbüntetésre ítélte, ezt most hat és fél évre enyhítették.
Széplaki László tanácsvezető bíró az enyhítés indokaként említette, hogy nem tipikus emberrablás történt, hiszen addig korlátozták csak a sértett személyi szabadságát, amíg ígéretet nem tett arra, hogy fizet.
Az első fokú döntés szerint az elsőrendű vádlott közös lakásukban várta be, hogy élettársához megérkezik a később sértetté váló osztrák férfi, majd – miután elvette az áldozat telefonját és slusszkulcsát – egy riasztófegyverrel ütni kezdte a fejét, a csövet szájához nyomta, ököllel ütlegelte, elesése után pedig rugdalta a férfit, amikor pedig menekülni próbált, ebben megakadályozták.
Azt követelte tőle, hogy szabadon engedéséért fizessen 40 ezer eurót, végül az összeg negyedében egyeztek meg. Akkor engedték csak el, amikor megígérte, hogy fizet, és hallgat a történtekről. A férfi azonban a rendőrségre ment.
A tárgyaláson a férfi védője azzal érvelt, nem rablás és emberrablás, hanem szerelemféltés történt, ráadásul a bíróság nem is bizonyította teljes körűen védencének bűnösségét. Maga a vádlott azt kérte: mentsék fel élettársát, mert csak tolmácsolt közte és az áldozat között. Egyben kifogásolta, hogy korábban nem vizsgálták azon védekezését, hogy kábítószer hatása alatt cselekedett.
A nő védője azt emelte ki, hogy a sértett csak tíz hónappal a történtek után módosított vallomásán, mert addig azt állította, hogy a fiatalasszony nem bántotta, míg a másodrendű vádlott megbánását bizonygatta a bíróság előtt.
A fellebbviteli főügyészséget képviselő Horváth Péter a tárgyaláson azt emelte ki: nem indokolt az első fokú ítélet megváltoztatása, a jogalkotói szándékot pedig jól mutatja e kérdésben, hogy ha már az új büntető törvénykönyv hatálya alá esett volna a cselekmény, akkor halmazatban életfogytiglant kellett volna a vádlottakra kiszabni, a kérdés csak az volna, hogy 20 vagy 30 év múlva bocsáthatók feltételesen szabadlábra.
