Az eljárás adatai szerint a 35 éves korára 20 jogerős elítélésen átesett férfi 2010 nyarán ittas, kábítószeres állapotban a budapesti Bosnyák térnél egy közlekedési szabálysértés után odakiáltott a rendőröknek: „Kapjatok el, ha tudtok!”, és menekülni kezdett.
Zuglótól Kőbányáig tartott a hajsza, melynek során a vádlott a rendőri felszólítások ellenére nagy teljesítményű autójával jóval 100 km/h feletti sebességgel tilos jelzéseken, záróvonalakon hajtott át, autókkal ütközött, emberek testi épségét veszélyeztette, majd a Keleti pályaudvarnál tolatás közben halálra gázolta az egyik őt üldöző rendőrt. Ezután fegyvert is használtak a rendőrök, de több sérülés nem történt, és csak a Gubacsi útnál sikerült feltartóztatni az ámokfutót, mert járműve felmondta a szolgálatot.
Az ügyészség szerint hivatalos személy sérelmére elkövetett szándékos emberölés történt, a vádlottnak látnia, tudnia kellett tolatás közben, hogy mögötte van egy rendőr, így indokolt az életfogytiglan kiszabása.
A vádlott az eljárás során elismerte, hogy figyelmetlen volt, hibázott. Sajnálkozott a halálos tragédia miatt, de részben a rendőri intézkedést is okolta a történtekért, és hangsúlyozta, hogy ijedtében menekült, sem megölni, sem bántani nem akart senkit.
A férfi az eljárás során nem vitatta, hogy „sportos vezetés miatt” kisodródott egy-egy kanyarban, de hangsúlyozta, hogy „a fokozottnál is fokozottabb” figyelemmel száguldott, amikor pedig felhajtott a járdára, szemkontaktust teremtett a közeli járókelővel, hogy így is meggyőződjön arról: „relatíve biztonságosan” közlekedhet tovább.
A Keletinél történtek kapcsán korábban a vádlott azt mondta: „gondoltam, odajönnek: »Jó napot kívánok, személyi igazolványt, forgalmit legyen szíves!«, de nem így történt”. Szóltak a szirénák, egy rendőr pisztollyal közeledett, és éppen csőre töltött, mire a vádlottban – mint mondta – felmerült, hogy már sokszor elkapták a rendőrök, és kapott tőlük „nevelést kézrátétellel”. Emiatt, illetve a speed hatására reagálta túl a helyzetet.
A vádlott korábban a szándékosság problémájáról azt mondta: ő okozta a rendőr halálát, hibás ebben, de nem volt szándékos. A tolató manőverbe éppen azért kezdett, hogy az előtte álló rendőrt kikerülve el tudjon menekülni, azt pedig nem látta, hogy eközben mögé került egy másik rendőr, akit elgázolt.
Általában lehet, hogy elvárható a hirtelen tolatás következményeire való felkészülés, de ott és akkor – ahogy „sikoltozott mellettem az asszony, rendesen pufogtattak rám, és koccantam a mögöttem lévő autóval – nem” – jegyezte meg korábban az utolsó szó jogán a vádlott.
A védelem is arra hívta fel a figyelmet, hogy nem üthette el szándékosan a vádlott azt, akit nem látott.
Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék a szándékos emberölést nem látta bizonyítottnak, és tavaly májusban halált okozó közúti veszélyeztetés, illetve más bűncselekmények – rongálás, ittas vezetés, hivatalos személy elleni erőszak – miatt tizenkét év fegyházzal sújtotta a vádlottat, és az egyébként lehetséges kedvezményekből is kizárta, így feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá végleg eltiltotta a járművezetéstől.
Akkor a szóbeli indoklásban elhangzott: az elkövető nem láthatta, nem tudhatta és reálisan nem is számolhatott azzal, hogy amikor sarokba szorítják, az egyik rendőr az autója mögé megy, ezért a tragikus következménnyel járó tolatás kapcsán emberölés nem állapítható meg. Az viszont kétségtelen, hogy mint a menekülés közben annyiszor, a vádlott ekkor is megsértett közlekedési szabályokat, ezúttal éppen a hirtelen, körültekintés nélküli tolatással, és ez egy ember halálát okozta. Erre a tragikus következményre azonban már semmilyen formában nem terjedt ki az elkövető szándéka.
Az ügyészség súlyosabb minősítésért és életfogytiglanért, a védelem enyhítésért fellebbezett az elsőfokú határozat ellen, ám a tábla másodfokon elutasította a jogorvoslatokat, és helybenhagyta, jogerőre emelte az elsőfokú döntést. Ez nem emberölés – szögezte le a másodfokú tanács elnöke.
A szolgálatteljesítés közben halálra gázolt középkorú rendőrnek családja, kétéves kislánya volt.
