A férfi az egyetemi kollégium referensének címezve adott át egy levelet a kollégium portáján, amelyben az állt, hogy felrobbantja az épületet. Másnap, amikor a kollégiumi referens beszámolt a történtekről az oktatási igazgatónak, a vádlott megjelent a helyszínen, és a norvég tömeggyilkosra utalva szóban is megerősítette szándékát.
A tanúk meghallgatása során elhangzott, hogy a fenyegetőző férfi korábban az egyetem hallgatója volt, az intézményben tudtak családi és alkoholproblémáiról. Megpróbálták felkarolni, többször is elvonóra küldték, kollégiumi lakhatást biztosítottak neki, ám ő nem tudta betartani az alapvető szabályokat, így végül eltanácsolták a kollégiumból.
Amikor a férfi megjelent az egyetemen, a tanúk egybehangzó véleménye szerint láthatóan alkohol vagy más szer befolyása alatt állt, de felfogta a helyzet komolyságát, „egyenes kérdésekre egyenes válaszokat adott”. A vádlottat az időközben elkészült szakértői vélemény is beszámíthatónak minősítette.
A férfi az utolsó szó jogán a bíróságon azt mondta, megbánta tettét.
A járásbíróság közveszéllyel való fenyegetés bűntettében mondta ki bűnösnek a férfit, akit egy év, két év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt. Az ítéletet az ügyész és a vádlott is tudomásul vette, így az jogerős.
