Kulcsár Attila arról is beszélt, hogy amikor 1998-ban egyes kimutatások szerint jelentős veszteség érte a brókercéget – állítólag az orosz válság miatt –, szerinte valójában alig volt veszteség, sokkal inkább arról volt szó, hogy különböző banki vezetőknek és ismerőseiknek kétszer is kifizették a garantált hozamokat.
A vádlott többször célzott arra, hogy az időközben lezajlott polgári perek, választott bírósági eljárások nyomán a bank által egyes károsultaknak kifizetett összegek nem biztos, hogy mindig valóban jártak a – szerinte állítólagos – sértetteknek. Szóvá tette, hogy ezekben a perekben felhasználtak szerinte valótlan tartalmú dokumentumokat is, továbbá különös módon egyesek egészen más álláspontot vallottak, amikor károsultként pénzköveteléssel léptek fel egy polgári perben, mint amikor vádlottként védekeztek a büntetőperben.
Kulcsár Attila elmondta azt is, a vádbeli időszak második felében belépő nagy cégek esetén előfordult az is, hogy az ügyfelek milliárdos nagyságrendű készpénzigénnyel álltak elő, amire azért volt szükségük, hogy bizonyos megbízásokat elnyerjenek.
Az elsőrendű vádlott azzal magyarázta, hogy a 12 éve tartó eljárásban most, a perbeszédek után szeretne újra vallomást tenni, hogy szerinte az ügyészség nem hajlandó figyelembe venni az álláspontjával ellentétes vallomásokat, nyilatkozatokat. Vallomása alátámasztására Kulcsár több iratot csatolt, ugyanakkor kérdésekre ezúttal sem kívánt válaszolni.
A bíró többször figyelmeztette Kulcsár Attilát a hamis vád törvényes következményeire, vallomása után pedig megjegyezte, hogy annak 80 százaléka nem a vádbeli cselekményekhez kapcsolódik – márpedig a bíróság csak arról dönthet, amiben az ügyészség vádat emelt –, vagy pedig azért nincs büntetőjogi relevanciája, mert már elévült cselekményekről szól.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!