Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. korábbi vezérigazgatója írásban nyújtotta be felszólalását, amelyet távollétében az eljáró bíró olvasott fel. E szerint Tátrai Miklós a mesebeli Mekk Elek egyik történetéhez hasonlította az ügyet, amelyben a tető, vagyis a konkrét ügyben a vád előbb elkészült, mint az azt tartó falak. Úgy vélte, a nyomozás nem tények, hanem egy az elsőrendű Székely Árpád által az állásából elbocsátott tanú és egy újságíró alkalmi szövetsége alapján indult, hamis okirati bizonyítékokon és látszatszakértőkön alapszik, a nyomozás eredménye pedig a kormányzat és az ügyészség együttműködése.
Császy Zsolt, az MNV Zrt. értékesítési igazgatója arról beszélt: „divatja van” annak, hogy a „politikai leszámolásokat büntetőjogi köntösbe öltöztetik”. Azt hangsúlyozta: az eljárás alapbűncselekménye Székely Árpád ügyészség szerinti hűtlen kezelése, ugyanakkor nem történt bűncselekmény, így ő maga sem lehet annak bűnsegédje. Szerinte ebben az ügyben a hat éve húzódó eljárás már önmagában ítélet, és ugyancsak azt kérte a bíróságtól, hogy „igazságos felmentő ítéletet hozzon”. A per további vádlottjai ugyancsak azt kérték, hogy a bíróság bűncselekmények hiányában mentse fel őket.
A vád szerint 2008 márciusában az elsőrendű vádlott, Székely Árpád akkori moszkvai nagykövet a felettesei tudta nélkül írta alá az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló adásvételi szerződést. A többi vádlott pedig erről tudva bűnpártoló módon próbálta őt fedezni, mentesíteni cselekménye büntetőjogi következményei alól. Az ingatlant ugyanis a magyar állam 23,7 millió dollárért értékesítette, ám a vevő nem sokkal később már ennek négyszereséért, több mint 100 millió dollárért adta tovább az ingatlant, ami miatt Oroszországban is indult büntetőeljárás.
