Tatár Tímea közölte: ezzel a törvényszék helybenhagyta a Debreceni Járásbíróság 2015. április 15-i elsőfokú ítéletét.
A volt rektor ellen 2011-ben névtelen feljelentés alapján indítottak eljárást. A feljelentés arra utalt, hogy V. Zoltán intézetvezetőként megemelt óradíjas szerződést kötött egy külső oktató betéti társaságával, de a megbízásban szereplő órákat nem a külső oktató tartotta meg a főiskolán, hanem V. Zoltán, így a megemelt óradíj hozzá jutott vissza. Az így kifizetett összeg megközelítette a másfél millió forintot.
A bíróság ítélete szerint a két vádlott nem követett el csalást, a jogtalan haszonszerzést ugyanis nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani.
A megbízási szerződéseket a polgári törvénykönyv passzusai alapján is értelmezte a bíróság, eszerint a megbízott más közreműködőt is igénybe vehet a szerződés teljesítéséhez, és ehhez akár szóbeli megállapodás vagy ráutaló magatartás is elegendő. A bírósági tényállás szerint a 2006-ban hatályba lépett felsőoktatási törvény alapján új akkreditációt kellett összeállítani, így az intézmény több külső óraadóval is szerződött.
A tantárgyfelosztásból, az órarendből egyébként egyértelmű volt mindenkinek, hogy nem a másodrendű vádlott fogja megtartani az órákat. Az órák nem maradtak el, a hallgatók sem kifogásolták azok minőségét, az elsőrendű vádlott teljes mértékben alkalmas volt az órák színvonalas megtartására, az intézménynek nem keletkezett kára a helyettesítésből.
2010. július elsején V. Zoltánt nevezték ki a főiskola rektorává, aki szakmai tanácsadói munkával bízta meg V. Tibort, akinek munkájáért 450 ezer, majd 600 ezer forintot fizetett ki az intézmény.
Hutkai Marianna, a törvényszék bírói tanácsának elnöke kiemelte: az alapos gyanú valóban fennállt, az ugyanis megállapítható, hogy szabálytalanságok történtek a főiskolán, azt viszont nem lehetett megállapítani, hogy a vádlottak kétséget kizáróan bűncselekményt követtek el. Hozzátette: tény, hogy sok bizonytalanság van a tényállásban, de az ügyészség sem tudta ezeket bizonyításokkal alátámasztani. Így kétséget kizáróan nem lehetett bizonyítani, hogy jogtalan haszonszerzés történt, és azt sem, hogy a megbízási díj kihez került.
A törvényszék szerint a korábbi rektor eseti jelleggel tudott a helyettesítésről, és a tantárgybeosztásról is tudomása lehetett. Az eljárás során a védelem hivatkozott egy e-mailre, amely szerinte bizonyította azt, hogy maga a rektor utasította a tanszékvezetőt a külső óraadó helyettesítésére. A bíróság azonban a vád korlátai miatt a korábbi rektor szerepét nem vizsgálhatta.
A Debreceni Törvényszék tanácsa szerint hatályon kívül helyezés esetén egy esetleges megismételt eljárás sem hozhatott volna eredményt, hiszen a bizonyítást legfeljebb a vádlottak részletesebb vallomása segítette volna, ők azonban ezt a bírósági eljárás során végig megtagadták.
