Vasárnap délelőtt egy tetovált alkarú, tarajos frizurájú férfi határozott léptekkel haladt a Király utca és a körút sarkán kifeszített kék-fehér rendőrségi szalagkordon felé, majd lendületesen átbújt alatta. Egy ősz hajú szemüveges úr méltatlankodva kérte számon a vele szemben álló marcona egyenruhásokat: ő miért mehetett be? Kérdésére a tarajos alak megfordult, és a nyakában lógó igazolványt mutatta: civil ruhás nyomozó volt, aki nem hallgatta sokáig a kiabáló bácsit, gyorsan meg is indult a fehér overallban helyszínelő kollégái felé.
Sok hasonló jelenet zajlott le tegnap reggel Budapest belvárosában, mivel a szombat esti robbanás miatt a hatóságok az Oktogontól egészen a Dob utcáig lezárták a Nagykörutat. Így csak lakcímkártya felmutatásával közlekedhettek az itt lakók, akiket az éjszaka folyamán ki is hallgatott a rendőrség. Hivatalos tájékoztatást viszont ők sem kaptak senkitől, így aztán pletykák és sejtések alapján próbálták kisilabizálni, hogy mi történt.
Egy osztrák férfi okostelefonjával képeket is készített az egyik szalagkordon mögött, a szokásos vasárnap reggeli szemétkupacok mentén matató helyszínelőkről. Szerinte tulajdonképpen nem is történt itt semmi. Gyanúsnak tartja, hogy senki nem mond semmit, és nem stimmel neki a detonáció helyszíne sem.
– Te itt robbantanál, ha terrorista lennél?
– tette fel a kérdést ingerülten. Egy környéken lakó, idős úr mosolyogva mesélte lapunknak, hogy hallotta a robbanást, de először azt hitte, az Oktogonon történt valami. Mikor megkérdeztük, hogy sejtése szerint mi lehetett ez a valami, arról kezdett el beszélni, amit mások mondtak neki. – Nekem azt magyarázták, hogy Terézvárosban nagy a csend a migránsokról, úgyhogy így akarják felpörgetni a népszavazási kedvet – mosolya még mindig az arcán volt, amikor legyintett egyet, és hazasétált. Hasonló közömbösséget árult el annak a fiatalembernek a testbeszéde, aki egy sarokkal odébb jött ki barátnőjével a kordonok mögül. Őket nem érdekli, mi is történt, mondták munkatársunknak.
„A rendőreimet ki akarták végezni” – mondta az országos rendőrfőkapitány. Hajtóvadászatot indítottak, tízmillió forint a nyomravezetői díj. Részletek itt.
A Dob utcánál belülről támasztotta a kordont egy brit fiú. Az egyik közeli hostelben lakik, és ő úgy tudta, gázrobbanás történt, noha először azt hitte a robbanásra, hogy elesett valaki, az csattant ekkorát. Viszont a körút másik oldalán egy idős néni arról beszélt lapunknak, hogy ha gázrobbanás lett volna, akkor több ablak betört volna. Ő furcsállta, hogy két rendőr sérült meg, mert – mint mondta – az évek óta üresen álló üzlethelyiség előtt éjjel-nappal hajléktalanok tanyáztak. Abban pedig már nem is bízik, hogy a térfigyelő kamerák segítenek majd.
– Itt van a Hunyadi téren egy kábítószeres banda, azokat se tudják elkapni kamerákkal
– mondta beletörődve.
Egy rózsaszín pulóveres hölgy viszont amiatt aggódott, hogy mostantól Budapesten is az lesz, mint a többi nagyvárosban, ahol lesújt a terror. Egy ősz hajú asszony azonban közbeszólt: nem terrorról van szó, hanem maffiaháborúról. Nem vesztek azonban össze, megegyeztek abban, hogy már az is épp elég baj, ami hétvégenként történik az utcájukban. Egész éjjel szemetelnek, hangoskodnak, a rendőrség pedig nem törődik a feljelentéseikkel. Úgy szidták a bulizókat, hogy talán még a robbanásról is elfeledkeztek egy pillanatra.
A II. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyen fellépő művészeket, a zsűri tagjait – s nem utolsósorban a hallgatóságot – szeretheti a gondviselés: csak a szerencsén múlt, hogy senki sem vette az irányt rossz időben a Teréz körút felé. Az épület, ahol a robbanás történt, ugyanis egy tömbben áll a Liszt Ferenc téri Zeneakadémiával, ahol épp akkoriban ért véget az énekverseny döntője.
– Épp túl voltunk a díjkiosztón, a nemzetközi zsűri tagjai és a művészek koccintottak, amikor jött a rendőrség, és kiürítette az épületet
– számolt be a Magyar Nemzetnek a Zeneakadémia igazgatója, Szabó Stein Imre. – Talán csak néhány perc volt hátra az ünneplésből. Egyáltalán nem volt pánik, ebben a helyzetben is nagyon szépen vizsgázott mindenki. A robbanásból semmit nem hallottunk, nagyon jó a Zeneakadémia hangszigetelése, de még az épület sem remegett meg – mesélte Szabó Stein Imre. Érdemes tudni a Zeneakadémia épületéről, hogy 1907-ben, amikor megnyílt, Budapest első vasbeton épülete volt. A 2014-ben befejezett rekonstrukciója részeként pedig az épület szerkezetét is megerősítették: 8350 köbméter betont és 570 tonna betonacélt építettek be. A II. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyről és a döntőről az MTVA 55 perces filmet forgatott, a teljes eseményről a Bartók rádió élőben közvetített, a döntőt a Zeneakadémia webes felületéről szintén élőben lehetett követni – s ezt mintegy 35 országból meg is tették.
Szombat este tartotta évadnyitó előadását a Magyar Állami Operaház is, amely részben szabadtéri rendezvény volt. A Traviata bemutatója előtt és után is rendeztek programokat az Andrássy úton, ahonnan Verdi operáját kivetítőn lehetett figyelemmel kísérni – az Andrássy utat mindezek miatt szombat éjfélig le is zárták a Nagymező utcáig. A Marton Éva énekverseny zsűrijének tagja volt az operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter is, aki végül este tizenegy óra után jutott el az Andrássy úti dalszínház elé. – Már bontották a díszleteket, mire odaértem. Meséltem az egyik munkatársamnak, mi történt – az első hírek gázrobbanásról szóltak –, aki semmiről sem tudott. Hallottak valami pukkanást, de nem gondoltak robbanásra. Bennem egyébként semmilyen veszélyérzet nem volt – mondta Ókovács Szilveszter. Az operaház társulatának egyik tagja, aki a premier utáni fogadáson, a színpadon lehetett abban az időben, amikor a robbanás történt, még pukkanást sem hallott. – Semmit sem érzékeltünk az egészből. A fogadás után egy közeli kávézóba még beültünk beszélgetni, de se az utcán, se máshol nem volt zavarodott hangulat – mondta.
