A tájékoztatás szerint T. Zoltán és tizenhét társa ellen kötelességüket megszegve, bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt folytattak eljárást.
A Budapesti Nyomozó Ügyészség tavaly márciusban érkezett vádirata szerint az elsőrendű vádlott a NAV Bűnügyi Főigazgatóságán alezredesi fokozatban teljesített szolgálatot, titkos információgyűjtésnél látott el kapcsolattartói feladatokat.
A nyilvántartásokból kiválasztotta azokat az ügyeket, amelyek érintettjei a feltételezése szerint nagyobb vagyonnal rendelkeztek, és büntetőeljárás megindulása esetén előzetes letartóztatásba is kerülhettek.
A másodrendű vádlott feladata volt, hogy felvegye a kapcsolatot a kiválasztott emberekkel, és tájékoztassa őket arról: nagyobb összeg – általában tízmillió forint – ellenében elintézik, hogy ne induljon büntetőeljárás. Már megkezdett nyomozás esetén azt vállalták, hogy informálják az érintetteket a bizonyítékokról és a tervezett nyomozati cselekményekről. Az előzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottaknak pedig azt ígérték, hogy segítenek nekik minél előbb szabadlábra kerülni.
A negyed- és az ötödrendű vádlott tárgyalt a vesztegetőkkel, akik a harmadrendű vádlottnál helyezhették letétbe az anyagi ellenszolgáltatást.
A további tizenhárom vádlottal szemben több vádpontban emeltek vádat, többnyire azért, mert egyes nyomozások vagy büntetőeljárások során közvetítőkön keresztül az elsőrendű vádlotthoz fordultak információért vagy segítségért, amelyért cserébe anyagi ellenszolgáltatást kínáltak vagy nyújtottak.
A bíróság által megállapított történeti tényállás minden pontban eltért a vádirati tényállástól – hangsúlyozta a Fővárosi Törvényszék.
A bíróság feladatát nehezítette, hogy egy kivételével a vádlottak nem tettek vallomást, az ügyészség pedig „rendkívül szűk körben ajánlott fel bizonyítékokat”, szinte kizárólag lehallgatási anyagokat.
A bíróság felhívta a figyelmet arra, hogy a vádlottak bűnösségét az ügyésznek kell bizonyítania, a bíróság hivatalból nem köteles beszerezni azokat a bizonyítékokat, amelyek a bűnösségre mutatnak. Az eljáró bíró azt is elmondta, hogy a nyomozó hatóság nem törvényesen jutott a feljelentés után folytatott titkos információgyűjtés lehallgatási anyagához, amelyet ezért a bíróság nem vett figyelembe bizonyítékként.
